Felfedezésre váró nevezetességek, látványosságok.
A kastélynak 67 hektáros kertje van, és ez teszi igazán nevezetessé. Az államosítás után a park pusztulásnak indult, 1952-ben előbb kísérleti erdészeti teleppé nyilvánították, majd 1954-ben az Erdészeti Kutatóintézet vette kezelésbe, és dendrológiai rezervátummá nyilvánította. Ma a kastély az Országos Erdőgazdálkodási Igazgatóságé, az arborétum pedig a Román Tudományos Akadémiáé.
A kastélynak 67 hektáros kertje van, és ez teszi igazán nevezetessé. Az államosítás után a park pusztulásnak indult, 1952-ben előbb kísérleti erdészeti teleppé nyilvánították, majd 1954-ben az Erdészeti Kutatóintézet vette kezelésbe, és dendrológiai rezervátummá nyilvánította. Ma a kastély az Országos Erdőgazdálkodási Igazgatóságé, az arborétum pedig a Román Tudományos Akadémiáé.
A kastélynak 67 hektáros kertje van, és ez teszi igazán nevezetessé. Az államosítás után a park pusztulásnak indult, 1952-ben előbb kísérleti erdészeti teleppé nyilvánították, majd 1954-ben az Erdészeti Kutatóintézet vette kezelésbe, és dendrológiai rezervátummá nyilvánította. Ma a kastély az Országos Erdőgazdálkodási Igazgatóságé, az arborétum pedig a Román Tudományos Akadémiáé.
Dávid Éva több, mint harminc éve kezdett kerámiával foglalkozni, a tanulóévek után rövid idő alatt megteremtette saját műhelyét Budapesten. 2004-ben érdeklődése a habán kerámiakészítés felé fordult. Még abban az évben Velemérre költözött és felállította műhelyét, mely egyre nagyobb népszerűségre tett szert a látogatók körében.
Dávid Éva több, mint harminc éve kezdett kerámiával foglalkozni, a tanulóévek után rövid idő alatt megteremtette saját műhelyét Budapesten. 2004-ben érdeklődése a habán kerámiakészítés felé fordult. Még abban az évben Velemérre költözött és felállította műhelyét, mely egyre nagyobb népszerűségre tett szert a látogatók körében.
Dávid Éva több, mint harminc éve kezdett kerámiával foglalkozni, a tanulóévek után rövid idő alatt megteremtette saját műhelyét Budapesten. 2004-ben érdeklődése a habán kerámiakészítés felé fordult. Még abban az évben Velemérre költözött és felállította műhelyét, mely egyre nagyobb népszerűségre tett szert a látogatók körében.
Az épület, melyben kiállítás látható eredetileg szerb elemi népiskola volt és 1910 táján épült. A tetszetős stílusban megépült iskola nagyobbrészt oktatási célt, részben pedig a tanító szolgálati lakásául szolgált. Akkor a tanítás nyelve községünkben a lakosság számarányának megfelelően, német - magyar, míg a szerb iskolában szerb - magyar volt. 1922 után Somberekről elköltöztek a szerbek, így a gyermekek létszáma is megfogyatkozott. Az 1930-as évek végén már nem jegyeznek szerb iskolást a felmérések. 1938-ban az iskola épületét a római katolikus egyházközség vette bérbe, s tovább tanítottak az épületben. A II. világháború után, 1948-ban államosították az épületet. Változatlanul iskolaként, majd tornateremként használták. Somberek Község Önkormányzatának döntése alapján az épület teljes felújításra került. Az eredeti állapotába visszaállított épületben, a `Hagyományok Házában` jelenleg a falunkban élő népcsoportok történetének kialakítása tekinthető meg.
Az épület, melyben kiállítás látható eredetileg szerb elemi népiskola volt és 1910 táján épült. A tetszetős stílusban megépült iskola nagyobbrészt oktatási célt, részben pedig a tanító szolgálati lakásául szolgált. Akkor a tanítás nyelve községünkben a lakosság számarányának megfelelően, német - magyar, míg a szerb iskolában szerb - magyar volt. 1922 után Somberekről elköltöztek a szerbek, így a gyermekek létszáma is megfogyatkozott. Az 1930-as évek végén már nem jegyeznek szerb iskolást a felmérések. 1938-ban az iskola épületét a római katolikus egyházközség vette bérbe, s tovább tanítottak az épületben. A II. világháború után, 1948-ban államosították az épületet. Változatlanul iskolaként, majd tornateremként használták. Somberek Község Önkormányzatának döntése alapján az épület teljes felújításra került. Az eredeti állapotába visszaállított épületben, a `Hagyományok Házában` jelenleg a falunkban élő népcsoportok történetének kialakítása tekinthető meg.
Az épület, melyben kiállítás látható eredetileg szerb elemi népiskola volt és 1910 táján épült. A tetszetős stílusban megépült iskola nagyobbrészt oktatási célt, részben pedig a tanító szolgálati lakásául szolgált. Akkor a tanítás nyelve községünkben a lakosság számarányának megfelelően, német - magyar, míg a szerb iskolában szerb - magyar volt. 1922 után Somberekről elköltöztek a szerbek, így a gyermekek létszáma is megfogyatkozott. Az 1930-as évek végén már nem jegyeznek szerb iskolást a felmérések. 1938-ban az iskola épületét a római katolikus egyházközség vette bérbe, s tovább tanítottak az épületben. A II. világháború után, 1948-ban államosították az épületet. Változatlanul iskolaként, majd tornateremként használták. Somberek Község Önkormányzatának döntése alapján az épület teljes felújításra került. Az eredeti állapotába visszaállított épületben, a `Hagyományok Házában` jelenleg a falunkban élő népcsoportok történetének kialakítása tekinthető meg.
A Hagyományos gazdálkodás tanösvényen kézbe vehetjük, kipróbálhatjuk az útvonal mentén kihelyezett tárgyakat, eszközöket. Az állattartás, a rétgazdálkodás, a gyümölcstermesztés, a méhészkedés, a kosárfonás, a fűszer- és gyógynövénytermesztés eszközeit és szakmai fortélyait ismerhetjük meg. A tanösvény végén található majorban a térségre jellemző régi magyar háziállatokat – szürkemarhákat, shagya arab lovakat, mangalica sertéseket, racka juhokat és ősi magyar baromfifajtákat – lehet szemügyre venni.
A Hagyományos gazdálkodás tanösvényen kézbe vehetjük, kipróbálhatjuk az útvonal mentén kihelyezett tárgyakat, eszközöket. Az állattartás, a rétgazdálkodás, a gyümölcstermesztés, a méhészkedés, a kosárfonás, a fűszer- és gyógynövénytermesztés eszközeit és szakmai fortélyait ismerhetjük meg. A tanösvény végén található majorban a térségre jellemző régi magyar háziállatokat – szürkemarhákat, shagya arab lovakat, mangalica sertéseket, racka juhokat és ősi magyar baromfifajtákat – lehet szemügyre venni.
A Hagyományos gazdálkodás tanösvényen kézbe vehetjük, kipróbálhatjuk az útvonal mentén kihelyezett tárgyakat, eszközöket. Az állattartás, a rétgazdálkodás, a gyümölcstermesztés, a méhészkedés, a kosárfonás, a fűszer- és gyógynövénytermesztés eszközeit és szakmai fortélyait ismerhetjük meg. A tanösvény végén található majorban a térségre jellemző régi magyar háziállatokat – szürkemarhákat, shagya arab lovakat, mangalica sertéseket, racka juhokat és ősi magyar baromfifajtákat – lehet szemügyre venni.
Egy hely a Tisza kanyarulatában, ahol a hagyomány valósággá válik. Számos rendezvényt tartanak kora tavasztól késő őszig, így a húsvéti készülődés, májusfa állítás, pünkösdi királyválasztás, nyári kalácsos napok, kukoricás, tökös, libás napok, stb., valamint minden tanórához tudnak néprajzi vonatkozású anyaggal és foglalkozással szolgálni.
Egy hely a Tisza kanyarulatában, ahol a hagyomány valósággá válik. Számos rendezvényt tartanak kora tavasztól késő őszig, így a húsvéti készülődés, májusfa állítás, pünkösdi királyválasztás, nyári kalácsos napok, kukoricás, tökös, libás napok, stb., valamint minden tanórához tudnak néprajzi vonatkozású anyaggal és foglalkozással szolgálni.
Egy hely a Tisza kanyarulatában, ahol a hagyomány valósággá válik. Számos rendezvényt tartanak kora tavasztól késő őszig, így a húsvéti készülődés, májusfa állítás, pünkösdi királyválasztás, nyári kalácsos napok, kukoricás, tökös, libás napok, stb., valamint minden tanórához tudnak néprajzi vonatkozású anyaggal és foglalkozással szolgálni.
A hajdúbagosi földikutya-rezervátum kiemelkedő jelentőségű védett terület. Nemcsak azért, mert a Kárpát-medence életföldrajzi szempontból egyik legsajátosabb, fokozottan védett állatfajának, a nyugati földikutyának jelentős állományát őrzi, hanem azért is, mert itt a nyírségi táj egyik jellemző darabját, jellemző élőhelytípusát, s annak életközösségét védjük, a rá jellemző növény- és állatfajokkal. Ez a terület Alföldünk mára már jórészt eltűnt homokpusztai élővilágnak egyik utolsó hírmondója, `élő múzeuma`.
A hajdúbagosi földikutya-rezervátum kiemelkedő jelentőségű védett terület. Nemcsak azért, mert a Kárpát-medence életföldrajzi szempontból egyik legsajátosabb, fokozottan védett állatfajának, a nyugati földikutyának jelentős állományát őrzi, hanem azért is, mert itt a nyírségi táj egyik jellemző darabját, jellemző élőhelytípusát, s annak életközösségét védjük, a rá jellemző növény- és állatfajokkal. Ez a terület Alföldünk mára már jórészt eltűnt homokpusztai élővilágnak egyik utolsó hírmondója, `élő múzeuma`.
A hajdúbagosi földikutya-rezervátum kiemelkedő jelentőségű védett terület. Nemcsak azért, mert a Kárpát-medence életföldrajzi szempontból egyik legsajátosabb, fokozottan védett állatfajának, a nyugati földikutyának jelentős állományát őrzi, hanem azért is, mert itt a nyírségi táj egyik jellemző darabját, jellemző élőhelytípusát, s annak életközösségét védjük, a rá jellemző növény- és állatfajokkal. Ez a terület Alföldünk mára már jórészt eltűnt homokpusztai élővilágnak egyik utolsó hírmondója, `élő múzeuma`.