Bács-Kiskun vármegye

Magyarország leghíresebb homokpusztája a Duna-Tisza közén található Bugacpuszta.

Hazánk majd’ minden vidékén találunk kőbányákat, kőnyerő helyeket. Meglepő és kevésbé ismert módon még az Alföld egyes vidékein is. A Duna-Tisza közén ugyanis foltokban bányászható és építkezésre alkalmas réti mészkövet lehet találni. Ilyen egykori réti mészkő kitermelő hely a csólyospálosi földtani feltárás.

A tanösvény három kilométeren mutatja be a Kolon-tó igazi különlegességét, a homokbuckák és a láp közvetlen találkozását.

A Szelidi-tó, mely 1976 óta természetvédelmi terület, a Duna-völgy alföldi szakaszán, a Kalocsai-síkságon helyezkedik el néhány kilométerre Dunapatajtól.

A Fejeték-mocsár a Duna-Tisza közére hajdan jellemző kiterjedt tőzeges mocsarak és nedves rétek egyik utolsó maradványa. Az 1992-ben 25 hektár kiterjedésben védetté nyilvánított, ma közel 34 hektárra bővült Fejetéki-mocsár a többi hátsági vizenyős területhez hasonlóan a csapadékból és a talajban szivárgó vizekből táplálkozik.

A tanösvény a Turjánvidék láp- és mocsárvilágát, az ember tájformáló szerepét és a terület növényritkaságait mutatja be a látogatónak.

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság látogatóközpontja a Kecskeméten található Természet Háza. Az épületben a hazai természetvédelem történetét, a magyar nemzeti parkokat, a Duna-Tisza köze jellemző élőhelyeit és a múltbeli mesterségeket bemutató állandó kiállítások láthatók. Természetismereti szakkörök, csoportfoglalkozások, előadások, időszaki kiállítások várják az érdeklődőket.

A tőzegbánya telephelyének területén parkosított környezetben, az egykori bányatavakból kialakított horgásztó partján, kellemes séta közben ismerkedhetnek a látogatók a vízi- és vízparti életközösségekkel, valamint a tőzegbányászat hazai történetével.

Az Ágasegyháza és Orgovány községek között elterülő, mocsarakkal, láprétekkel, nedves kaszálókkal, szikesekkel és homokbuckákkal tarkított táj két nagy egységre bontható: keleti és déli részén az Ágasegyházi-rét, az Orgoványi-nagyrét és a Csíra-szék élővilágát az időszakos vízhatások határozzák meg, nyugati része homokbuckák száraz területe.

Az Érsekhalmi földvára fokozottan védett régészeti lelőhely. A védelem célja az itt található középső bronzkori földvár és hozzá tartozó település, a föld felszíne alatti régészeti emlékek megőrzése, a lelőhely kutathatóságának biztosítása. A földvár a régészeti oltalom mellett az Érsekhalmi Hét-völgy Természetvédelmi Terület és a természetvédelmi törvény értelmében ex lege országos jelentőségű védett természeti területnek minősül. Az Érsekhalma - nemesnádudvari löszvölgyek elnevezésű terület a Natura 2000 hálózat része is.