A helytörténeti gyűjteményben egy régi lakóház századelőn emelt falai között a nevezetes hartai festett bútorok gazdag díszítésű darabjait találjuk. A hartai bútorok díszítő stílusa egyéni, színhasználata jellegzetes. A díszítés központi motívuma a reneszánszban gyökerező, centrális elrendezésű korsóba, vagy kehelybe állított virágcsokor. Ez a kompozíció szerkezetében a mai napig nem változott. Egyedinek tekinthetők a lovas alakokkal díszített szekrények. A múzeum lakószobáiban három korosztály népviseletét ismerhetjük meg. Ezen túl tárgyak, írásos dokumentumok elevenítik fel a népélet, a községi igazgatás emlékeit.
A helytörténeti gyűjteményben egy régi lakóház századelőn emelt falai között a nevezetes hartai festett bútorok gazdag díszítésű darabjait találjuk. A hartai bútorok díszítő stílusa egyéni, színhasználata jellegzetes. A díszítés központi motívuma a reneszánszban gyökerező, centrális elrendezésű korsóba, vagy kehelybe állított virágcsokor. Ez a kompozíció szerkezetében a mai napig nem változott. Egyedinek tekinthetők a lovas alakokkal díszített szekrények. A múzeum lakószobáiban három korosztály népviseletét ismerhetjük meg. Ezen túl tárgyak, írásos dokumentumok elevenítik fel a népélet, a községi igazgatás emlékeit.
A helytörténeti gyűjteményben egy régi lakóház századelőn emelt falai között a nevezetes hartai festett bútorok gazdag díszítésű darabjait találjuk. A hartai bútorok díszítő stílusa egyéni, színhasználata jellegzetes. A díszítés központi motívuma a reneszánszban gyökerező, centrális elrendezésű korsóba, vagy kehelybe állított virágcsokor. Ez a kompozíció szerkezetében a mai napig nem változott. Egyedinek tekinthetők a lovas alakokkal díszített szekrények. A múzeum lakószobáiban három korosztály népviseletét ismerhetjük meg. Ezen túl tárgyak, írásos dokumentumok elevenítik fel a népélet, a községi igazgatás emlékeit.
A tájház négy helyiségből áll. Három kiállítási helyiség és egy kamra helyiség, ahol mezőgazdasági eszközök, valamint egyes kézműves szerszámok, kellékek kaptak helyet. A kiállítási helyiségek berendezése eredeti, valaha használt tárgyakból, bútorokból áll, valamint több bábu felöltöztetve eredeti német népviseletbe bújtatva mutatja meg a régi korok divatját. A hőgyészi német viseleten kívül megtalálható Kalaznó, Dúzs, Dióserény, Murga népviselete is.
A tájház négy helyiségből áll. Három kiállítási helyiség és egy kamra helyiség, ahol mezőgazdasági eszközök, valamint egyes kézműves szerszámok, kellékek kaptak helyet. A kiállítási helyiségek berendezése eredeti, valaha használt tárgyakból, bútorokból áll, valamint több bábu felöltöztetve eredeti német népviseletbe bújtatva mutatja meg a régi korok divatját. A hőgyészi német viseleten kívül megtalálható Kalaznó, Dúzs, Dióserény, Murga népviselete is.
A tájház négy helyiségből áll. Három kiállítási helyiség és egy kamra helyiség, ahol mezőgazdasági eszközök, valamint egyes kézműves szerszámok, kellékek kaptak helyet. A kiállítási helyiségek berendezése eredeti, valaha használt tárgyakból, bútorokból áll, valamint több bábu felöltöztetve eredeti német népviseletbe bújtatva mutatja meg a régi korok divatját. A hőgyészi német viseleten kívül megtalálható Kalaznó, Dúzs, Dióserény, Murga népviselete is.
Mivel a település lakossága újkori történelme folyamán dominálóan német anyanyelvű volt, természetes, hogy a tájháza is elsősorban az itt élt és élő németség történetét, kultúráját, hagyományait mutassa be. A tájház szorosan egymás mellett álló két épületből áll, a település nyugati végében, a szép fekvésű, „Vogelberg”-nek nevezett településrészben.
Mivel a település lakossága újkori történelme folyamán dominálóan német anyanyelvű volt, természetes, hogy a tájháza is elsősorban az itt élt és élő németség történetét, kultúráját, hagyományait mutassa be. A tájház szorosan egymás mellett álló két épületből áll, a település nyugati végében, a szép fekvésű, „Vogelberg”-nek nevezett településrészben.
Mivel a település lakossága újkori történelme folyamán dominálóan német anyanyelvű volt, természetes, hogy a tájháza is elsősorban az itt élt és élő németség történetét, kultúráját, hagyományait mutassa be. A tájház szorosan egymás mellett álló két épületből áll, a település nyugati végében, a szép fekvésű, „Vogelberg”-nek nevezett településrészben.
A nagymányoki németek tárgyi emlékeit, lakáskörülményeit, használati tárgyait bemutató kiállítás négy helyiségből áll. A felújítás során mindenütt igyekeztek megőrizni az eredeti állapotot. A bemutatott tárgyak mindegyike a településről származik, többségük a XX. század első felében paraszti sorban élt lakosság életkörülményeit reprezentálja. Az épülethez tartozó présház és fészer, valamint a tágas udvar a látogatók fogadásához, a közösségi programokhoz szükséges tereket biztosítják.
A nagymányoki németek tárgyi emlékeit, lakáskörülményeit, használati tárgyait bemutató kiállítás négy helyiségből áll. A felújítás során mindenütt igyekeztek megőrizni az eredeti állapotot. A bemutatott tárgyak mindegyike a településről származik, többségük a XX. század első felében paraszti sorban élt lakosság életkörülményeit reprezentálja. Az épülethez tartozó présház és fészer, valamint a tágas udvar a látogatók fogadásához, a közösségi programokhoz szükséges tereket biztosítják.
A nagymányoki németek tárgyi emlékeit, lakáskörülményeit, használati tárgyait bemutató kiállítás négy helyiségből áll. A felújítás során mindenütt igyekeztek megőrizni az eredeti állapotot. A bemutatott tárgyak mindegyike a településről származik, többségük a XX. század első felében paraszti sorban élt lakosság életkörülményeit reprezentálja. Az épülethez tartozó présház és fészer, valamint a tágas udvar a látogatók fogadásához, a közösségi programokhoz szükséges tereket biztosítják.
A Német Nemzetiségi Tájház az 1830-as években a Han család otthonaként épült, az istálló és a pajta az 1920-as években készült. Az épület `Fachwerk`-szerűen lett megépítve, a faszerkezet nem látható, levakolták. A falak döngölt vályogból vannak. A tető megmaradt az eredetileg is épült szalmatetőnek. Ugyanakkor a szalmát, a régi öregek elmondása szerint, minden aratás után alá kellett dugni (pótolni), hogy ne ázzon át. Látható, hogy a fonás, a tetőfedés a réginek megfelelő.
A Német Nemzetiségi Tájház az 1830-as években a Han család otthonaként épült, az istálló és a pajta az 1920-as években készült. Az épület `Fachwerk`-szerűen lett megépítve, a faszerkezet nem látható, levakolták. A falak döngölt vályogból vannak. A tető megmaradt az eredetileg is épült szalmatetőnek. Ugyanakkor a szalmát, a régi öregek elmondása szerint, minden aratás után alá kellett dugni (pótolni), hogy ne ázzon át. Látható, hogy a fonás, a tetőfedés a réginek megfelelő.
A Német Nemzetiségi Tájház az 1830-as években a Han család otthonaként épült, az istálló és a pajta az 1920-as években készült. Az épület `Fachwerk`-szerűen lett megépítve, a faszerkezet nem látható, levakolták. A falak döngölt vályogból vannak. A tető megmaradt az eredetileg is épült szalmatetőnek. Ugyanakkor a szalmát, a régi öregek elmondása szerint, minden aratás után alá kellett dugni (pótolni), hogy ne ázzon át. Látható, hogy a fonás, a tetőfedés a réginek megfelelő.
Klebovicz-féle szabadkéményes, nádfedeles tájház. 1819-ben építették, melynek fába vésett bizonyítékát máig megtalálhatjuk. Tornácos, tölgyfa tartó oszlopokkal rendelkezik. A zsúpfedeles, döngölt agyagpadlót felváltotta a téglával kirakott alapzat és a nádtető. Háromosztatú lakóház, mely tisztaszobából, konyhából és a kisházból áll. Mára műemlék jellegű tájház.
Klebovicz-féle szabadkéményes, nádfedeles tájház. 1819-ben építették, melynek fába vésett bizonyítékát máig megtalálhatjuk. Tornácos, tölgyfa tartó oszlopokkal rendelkezik. A zsúpfedeles, döngölt agyagpadlót felváltotta a téglával kirakott alapzat és a nádtető. Háromosztatú lakóház, mely tisztaszobából, konyhából és a kisházból áll. Mára műemlék jellegű tájház.
Klebovicz-féle szabadkéményes, nádfedeles tájház. 1819-ben építették, melynek fába vésett bizonyítékát máig megtalálhatjuk. Tornácos, tölgyfa tartó oszlopokkal rendelkezik. A zsúpfedeles, döngölt agyagpadlót felváltotta a téglával kirakott alapzat és a nádtető. Háromosztatú lakóház, mely tisztaszobából, konyhából és a kisházból áll. Mára műemlék jellegű tájház.
Az egykori gazdaporta 1974 óta áll műemléki védelem alatt. A tájház amellett, hogy múzeumi kiállítóhelyként működik, helyet biztosít az év jeles napjaihoz és ünnepeihez fűződő rendezvényeknek. A parasztház a maga egyszerűségében őrzi a népi építészet és életmód kis darabkáját. A 18. századi nádtetős, vályogfalú ház hiteles környezetben mutatja be a város népművészeti értékeit. A szobákban vásárhelyi bútorok, hímzéseik, a csúcsi, tabáni és újvárosi tálasok munkái láthatók. A szabadkéményes konyha a 20. század elejét idézi. Az udvaron gazdasági épületek istállók, szín magtár és ólak sorakoznak.
Az egykori gazdaporta 1974 óta áll műemléki védelem alatt. A tájház amellett, hogy múzeumi kiállítóhelyként működik, helyet biztosít az év jeles napjaihoz és ünnepeihez fűződő rendezvényeknek. A parasztház a maga egyszerűségében őrzi a népi építészet és életmód kis darabkáját. A 18. századi nádtetős, vályogfalú ház hiteles környezetben mutatja be a város népművészeti értékeit. A szobákban vásárhelyi bútorok, hímzéseik, a csúcsi, tabáni és újvárosi tálasok munkái láthatók. A szabadkéményes konyha a 20. század elejét idézi. Az udvaron gazdasági épületek istállók, szín magtár és ólak sorakoznak.
Az egykori gazdaporta 1974 óta áll műemléki védelem alatt. A tájház amellett, hogy múzeumi kiállítóhelyként működik, helyet biztosít az év jeles napjaihoz és ünnepeihez fűződő rendezvényeknek. A parasztház a maga egyszerűségében őrzi a népi építészet és életmód kis darabkáját. A 18. századi nádtetős, vályogfalú ház hiteles környezetben mutatja be a város népművészeti értékeit. A szobákban vásárhelyi bútorok, hímzéseik, a csúcsi, tabáni és újvárosi tálasok munkái láthatók. A szabadkéményes konyha a 20. század elejét idézi. Az udvaron gazdasági épületek istállók, szín magtár és ólak sorakoznak.
A falu régi tárgyi emlékeinek gyűjtését az 1980-as években Kertai Lászlóné tanárnő és az irányítása alatt lelkesen tevékenykedő szakkörös diákok kezdték el. Az összegyűjtött tárgyakat ekkoriban az iskola zsibongójában állították ki. A tudatos gyűjtőmunkát 1994 nyarán két lelkes gimnazista lány, Gombosi Beatrix és Szalai Anna folytatta. A rendkívül eredményes gyűjtőmunka után a lányok elhatározták, hogy a tárgyi gyűjtemény számára egy tájházat kell létrehozni. Az önkormányzat, a tulajdonában álló, éppen akkor megüresedett régi orvosi rendelő épületét ajánlotta fel e célra. 1994. november 18-án nyílt meg Rábapatona Község Néprajzi Kiállítása.
A falu régi tárgyi emlékeinek gyűjtését az 1980-as években Kertai Lászlóné tanárnő és az irányítása alatt lelkesen tevékenykedő szakkörös diákok kezdték el. Az összegyűjtött tárgyakat ekkoriban az iskola zsibongójában állították ki. A tudatos gyűjtőmunkát 1994 nyarán két lelkes gimnazista lány, Gombosi Beatrix és Szalai Anna folytatta. A rendkívül eredményes gyűjtőmunka után a lányok elhatározták, hogy a tárgyi gyűjtemény számára egy tájházat kell létrehozni. Az önkormányzat, a tulajdonában álló, éppen akkor megüresedett régi orvosi rendelő épületét ajánlotta fel e célra. 1994. november 18-án nyílt meg Rábapatona Község Néprajzi Kiállítása.
A falu régi tárgyi emlékeinek gyűjtését az 1980-as években Kertai Lászlóné tanárnő és az irányítása alatt lelkesen tevékenykedő szakkörös diákok kezdték el. Az összegyűjtött tárgyakat ekkoriban az iskola zsibongójában állították ki. A tudatos gyűjtőmunkát 1994 nyarán két lelkes gimnazista lány, Gombosi Beatrix és Szalai Anna folytatta. A rendkívül eredményes gyűjtőmunka után a lányok elhatározták, hogy a tárgyi gyűjtemény számára egy tájházat kell létrehozni. Az önkormányzat, a tulajdonában álló, éppen akkor megüresedett régi orvosi rendelő épületét ajánlotta fel e célra. 1994. november 18-án nyílt meg Rábapatona Község Néprajzi Kiállítása.
A Nyíradonyi Tulipános Porta egy eredeti állapotában megőrzött közel kétszáz éves nyírségi lakóház, amelyben egy néprajzi kiállítás várja a hozzánk betérőket. Célja, hogy gyűjtse, mentse, őrizze-tárolja, gondozza, kiállítsa és bemutassa Nyíradony múltját, hagyományait, értékeit.
Az Ódorvár bérce alatti festői környezetben találjuk a 18-19. század fordulóján épült egykori erdészházat, későbbi munkásszállást, amely 1981-től tájházként üzemel. A vályogházban látható berendezési tárgyak, használati és dísztárgyak, gazdálkodási eszközök helyi gyűjtésből származnak. A Cserépfaluban és környékéről összegyűjtött anyagból a miskolci Herman Ottó Múzeum szakemberei rendezték a kiállítást.
Az Ódorvár bérce alatti festői környezetben találjuk a 18-19. század fordulóján épült egykori erdészházat, későbbi munkásszállást, amely 1981-től tájházként üzemel. A vályogházban látható berendezési tárgyak, használati és dísztárgyak, gazdálkodási eszközök helyi gyűjtésből származnak. A Cserépfaluban és környékéről összegyűjtött anyagból a miskolci Herman Ottó Múzeum szakemberei rendezték a kiállítást.
Az Ódorvár bérce alatti festői környezetben találjuk a 18-19. század fordulóján épült egykori erdészházat, későbbi munkásszállást, amely 1981-től tájházként üzemel. A vályogházban látható berendezési tárgyak, használati és dísztárgyak, gazdálkodási eszközök helyi gyűjtésből származnak. A Cserépfaluban és környékéről összegyűjtött anyagból a miskolci Herman Ottó Múzeum szakemberei rendezték a kiállítást.
