A tájház a Baja környéki bunyevácok építészetét és lakáskultúráját mutatja be a századelőn. A kiállított néprajzi gyűjtemény velejét a bajaszentistváni Orlovácz Katalin hagyatéka alkotja. Ezt egészítik ki a ház utolsó lakója, Sokcsevics Józsefné Szekulity Katalin által felajánlott tárgyak, aki haláláig volt gondnoka a tájháznak. Magyarország egyetlen Bunyevác Tájháza csak előzetes bejelentkezéssel fogadja egész évben a vendégeket
A tájház a Baja környéki bunyevácok építészetét és lakáskultúráját mutatja be a századelőn. A kiállított néprajzi gyűjtemény velejét a bajaszentistváni Orlovácz Katalin hagyatéka alkotja. Ezt egészítik ki a ház utolsó lakója, Sokcsevics Józsefné Szekulity Katalin által felajánlott tárgyak, aki haláláig volt gondnoka a tájháznak. Magyarország egyetlen Bunyevác Tájháza csak előzetes bejelentkezéssel fogadja egész évben a vendégeket
A tájház a Baja környéki bunyevácok építészetét és lakáskultúráját mutatja be a századelőn. A kiállított néprajzi gyűjtemény velejét a bajaszentistváni Orlovácz Katalin hagyatéka alkotja. Ezt egészítik ki a ház utolsó lakója, Sokcsevics Józsefné Szekulity Katalin által felajánlott tárgyak, aki haláláig volt gondnoka a tájháznak. Magyarország egyetlen Bunyevác Tájháza csak előzetes bejelentkezéssel fogadja egész évben a vendégeket
A pásztorok különleges helyet foglaltak el a falusi társadalomban, annak legtöbbször a peremén. Földtulajdonuk nem lévén, a legszegényebbek közé tartoztak, a helyhez és munkaadóhoz való kötöttség hiánya mégis bizonyos „rangot” adott nekik. A törvénnyel és annak szolgáival való gyakori összetűzések miatt pedig néha valódi tisztelet, sokszor tartózkodó megvetés övezte őket. Viseletük is megkülönböztette őket a parasztoktól és zsellérektől. E foglalkozás családon belül, apák, fiúk, testvérek között öröklődött. Feladatuk rájuk bízott állatcsapat (nyáj, csorda, konda, stb.) gondos etetése-itatása, őrzése, pontos ki- és hazahajtása, a községi tenyészállatok gondozása volt.
A pásztorok különleges helyet foglaltak el a falusi társadalomban, annak legtöbbször a peremén. Földtulajdonuk nem lévén, a legszegényebbek közé tartoztak, a helyhez és munkaadóhoz való kötöttség hiánya mégis bizonyos „rangot” adott nekik. A törvénnyel és annak szolgáival való gyakori összetűzések miatt pedig néha valódi tisztelet, sokszor tartózkodó megvetés övezte őket. Viseletük is megkülönböztette őket a parasztoktól és zsellérektől. E foglalkozás családon belül, apák, fiúk, testvérek között öröklődött. Feladatuk rájuk bízott állatcsapat (nyáj, csorda, konda, stb.) gondos etetése-itatása, őrzése, pontos ki- és hazahajtása, a községi tenyészállatok gondozása volt.
A pásztorok különleges helyet foglaltak el a falusi társadalomban, annak legtöbbször a peremén. Földtulajdonuk nem lévén, a legszegényebbek közé tartoztak, a helyhez és munkaadóhoz való kötöttség hiánya mégis bizonyos „rangot” adott nekik. A törvénnyel és annak szolgáival való gyakori összetűzések miatt pedig néha valódi tisztelet, sokszor tartózkodó megvetés övezte őket. Viseletük is megkülönböztette őket a parasztoktól és zsellérektől. E foglalkozás családon belül, apák, fiúk, testvérek között öröklődött. Feladatuk rájuk bízott állatcsapat (nyáj, csorda, konda, stb.) gondos etetése-itatása, őrzése, pontos ki- és hazahajtása, a községi tenyészállatok gondozása volt.
Egyedi hangulat és tárgyi világ repíti a múltba az érdeklődőket, amikor betérnek az emlékház udvarába és belépnek az emlékházba. Az Emlékház berendezési tárgyai a 19-20. századi szlovákság mindennapjait idézik. Cél, hogy a látogatók megismerjék a múlt örökségét a szlovákság történeti emléktárgyain keresztül. A múlt bemutatásával ösztönözve a jelenben és a jövőben élőket az örökség megtartására, a hagyományok tiszteletére és ápolására. Kézműves foglalkozásokat is tartanak és népi játékok bemutatására is van lehetőség.
Egyedi hangulat és tárgyi világ repíti a múltba az érdeklődőket, amikor betérnek az emlékház udvarába és belépnek az emlékházba. Az Emlékház berendezési tárgyai a 19-20. századi szlovákság mindennapjait idézik. Cél, hogy a látogatók megismerjék a múlt örökségét a szlovákság történeti emléktárgyain keresztül. A múlt bemutatásával ösztönözve a jelenben és a jövőben élőket az örökség megtartására, a hagyományok tiszteletére és ápolására. Kézműves foglalkozásokat is tartanak és népi játékok bemutatására is van lehetőség.
Egyedi hangulat és tárgyi világ repíti a múltba az érdeklődőket, amikor betérnek az emlékház udvarába és belépnek az emlékházba. Az Emlékház berendezési tárgyai a 19-20. századi szlovákság mindennapjait idézik. Cél, hogy a látogatók megismerjék a múlt örökségét a szlovákság történeti emléktárgyain keresztül. A múlt bemutatásával ösztönözve a jelenben és a jövőben élőket az örökség megtartására, a hagyományok tiszteletére és ápolására. Kézműves foglalkozásokat is tartanak és népi játékok bemutatására is van lehetőség.
A ház módosabb gazda háza volt, mely 1870-körül épülhetett, alaprajza egy pitvarból és két szobából áll. Eredetileg nádtető fedte és mindkét szobában volt kemence (egy kerek és egy szögletes), melyekből mára csak a kemence szája, a beépített tűzhely és az egyik helyreállított kemence látható. A házhoz hatalmas udvar és melléképületek (ólak, istállók, góré, szín stb.) tartoztak. Az udvar közepén gémeskút is volt, melyet az 1970-es években temettek be.
A ház módosabb gazda háza volt, mely 1870-körül épülhetett, alaprajza egy pitvarból és két szobából áll. Eredetileg nádtető fedte és mindkét szobában volt kemence (egy kerek és egy szögletes), melyekből mára csak a kemence szája, a beépített tűzhely és az egyik helyreállított kemence látható. A házhoz hatalmas udvar és melléképületek (ólak, istállók, góré, szín stb.) tartoztak. Az udvar közepén gémeskút is volt, melyet az 1970-es években temettek be.
A ház módosabb gazda háza volt, mely 1870-körül épülhetett, alaprajza egy pitvarból és két szobából áll. Eredetileg nádtető fedte és mindkét szobában volt kemence (egy kerek és egy szögletes), melyekből mára csak a kemence szája, a beépített tűzhely és az egyik helyreállított kemence látható. A házhoz hatalmas udvar és melléképületek (ólak, istállók, góré, szín stb.) tartoztak. Az udvar közepén gémeskút is volt, melyet az 1970-es években temettek be.
A szőlősi tájház épülete, amely a Precsinszki és Nagy családhoz kötődik, a Dabas helyi védettség alatt álló épületei közé tartozik. Építésének története, megjelenése szempontjából is egy különleges épület. Az épületben néprajzi és helytörténeti gyűjtemény látható, minden darabja a településrészről származik.
A szőlősi tájház épülete, amely a Precsinszki és Nagy családhoz kötődik, a Dabas helyi védettség alatt álló épületei közé tartozik. Építésének története, megjelenése szempontjából is egy különleges épület. Az épületben néprajzi és helytörténeti gyűjtemény látható, minden darabja a településrészről származik.
A szőlősi tájház épülete, amely a Precsinszki és Nagy családhoz kötődik, a Dabas helyi védettség alatt álló épületei közé tartozik. Építésének története, megjelenése szempontjából is egy különleges épület. Az épületben néprajzi és helytörténeti gyűjtemény látható, minden darabja a településrészről származik.
A falu Kisdad nevű részén találhatjuk a takaros kis zsellérházat, melyben a község tájházat rendezett be. A kicsi ház kétosztatú, nádfedele alatt két család fért meg hajdanán. Udvarán ma is látható a hozzá tartozó gémeskút kútágasa.
A derecskei tájház lakóháza 1824-ben épült, háromosztatú, „kanfaros`, nádtetős, oldaltornácos módos gazda¬ház. A tornácon vaskos tömbfaoszlopok állnak. Kettős pitvarajtajának külső szárnya - a veréce - faragott, egyedül¬álló különlegesség. A „kisházban` búbos kemence, a „nagyházban` lemeszelve század eleji virágos festés volt egykoron. Kerítésben álló katonaháza hajdú-bihari jellegzetesség.
A derecskei tájház lakóháza 1824-ben épült, háromosztatú, „kanfaros`, nádtetős, oldaltornácos módos gazda¬ház. A tornácon vaskos tömbfaoszlopok állnak. Kettős pitvarajtajának külső szárnya - a veréce - faragott, egyedül¬álló különlegesség. A „kisházban` búbos kemence, a „nagyházban` lemeszelve század eleji virágos festés volt egykoron. Kerítésben álló katonaháza hajdú-bihari jellegzetesség.
A derecskei tájház lakóháza 1824-ben épült, háromosztatú, „kanfaros`, nádtetős, oldaltornácos módos gazda¬ház. A tornácon vaskos tömbfaoszlopok állnak. Kettős pitvarajtajának külső szárnya - a veréce - faragott, egyedül¬álló különlegesség. A „kisházban` búbos kemence, a „nagyházban` lemeszelve század eleji virágos festés volt egykoron. Kerítésben álló katonaháza hajdú-bihari jellegzetesség.
A falumúzeumként működő Tájház, gyakran ad otthont színvonalas rendezvényeknek. A tájházat az Önkormányzat az 1990-es évek elején vásárolta meg a háború előtt kocsmárosként dolgozó Schober Mihály örökösétől. Shober Mihály hatalmas szőlő területekkel rendelkezett a falu mezőgazdasági területein. Saját maga készítette borát árulta a Szent István téri lakása melletti kocsmában. Ez a pince mutatja jellemzően, amit a sváb pincéről tudni lehet. Jelenleg már tisztán pinceként működő kevés található a falu területén, átépítésre kerültek és lakásként funkcionálnak.
A falumúzeumként működő Tájház, gyakran ad otthont színvonalas rendezvényeknek. A tájházat az Önkormányzat az 1990-es évek elején vásárolta meg a háború előtt kocsmárosként dolgozó Schober Mihály örökösétől. Shober Mihály hatalmas szőlő területekkel rendelkezett a falu mezőgazdasági területein. Saját maga készítette borát árulta a Szent István téri lakása melletti kocsmában. Ez a pince mutatja jellemzően, amit a sváb pincéről tudni lehet. Jelenleg már tisztán pinceként működő kevés található a falu területén, átépítésre kerültek és lakásként funkcionálnak.
A falumúzeumként működő Tájház, gyakran ad otthont színvonalas rendezvényeknek. A tájházat az Önkormányzat az 1990-es évek elején vásárolta meg a háború előtt kocsmárosként dolgozó Schober Mihály örökösétől. Shober Mihály hatalmas szőlő területekkel rendelkezett a falu mezőgazdasági területein. Saját maga készítette borát árulta a Szent István téri lakása melletti kocsmában. Ez a pince mutatja jellemzően, amit a sváb pincéről tudni lehet. Jelenleg már tisztán pinceként működő kevés található a falu területén, átépítésre kerültek és lakásként funkcionálnak.
A Tájház egy tősgyökeres református, diósjenői család, a Vasas család birtokában volt, míg az Önkormányzat 2009-ben megvásárolta a házat és a hozzá tartozó telket. A ház a falu főutcáján helyezkedik el. Az utcát, mely a falu központját képezei, a Jenői patak szeli ketté, sajátos hangulatot adva ezzel. A ház a kamrajatón található bevésés szerint 1859-ben épülhetett. Elrendezése hagyományos, szoba-konyha-szoba és kamra-ól, külön bejárattal. Homlokzata téglával kirakott, a ház hosszán tornác fut végig. A ház mellett bővizű, ásott kút található. Az utcai kerítés 1911-ből való.
A Tájház egy tősgyökeres református, diósjenői család, a Vasas család birtokában volt, míg az Önkormányzat 2009-ben megvásárolta a házat és a hozzá tartozó telket. A ház a falu főutcáján helyezkedik el. Az utcát, mely a falu központját képezei, a Jenői patak szeli ketté, sajátos hangulatot adva ezzel. A ház a kamrajatón található bevésés szerint 1859-ben épülhetett. Elrendezése hagyományos, szoba-konyha-szoba és kamra-ól, külön bejárattal. Homlokzata téglával kirakott, a ház hosszán tornác fut végig. A ház mellett bővizű, ásott kút található. Az utcai kerítés 1911-ből való.
A Tájház egy tősgyökeres református, diósjenői család, a Vasas család birtokában volt, míg az Önkormányzat 2009-ben megvásárolta a házat és a hozzá tartozó telket. A ház a falu főutcáján helyezkedik el. Az utcát, mely a falu központját képezei, a Jenői patak szeli ketté, sajátos hangulatot adva ezzel. A ház a kamrajatón található bevésés szerint 1859-ben épülhetett. Elrendezése hagyományos, szoba-konyha-szoba és kamra-ól, külön bejárattal. Homlokzata téglával kirakott, a ház hosszán tornác fut végig. A ház mellett bővizű, ásott kút található. Az utcai kerítés 1911-ből való.
A Pataji Múzeumot 1959-ben Pastyik István történelemtanár alapította meg, aki közel 40 évig volt a Pataji Múzeum igazgatója. Az 1960-as évek derekán rendbe hozták a parasztházat és az istállóját. 1968 nyarán pataji tájházként ünnepélyesen megnyitották. A Múzeum látogatható épületei: unitárius templom (időszaki kiállítások) és tájház (állandó kiállítás).
A Pataji Múzeumot 1959-ben Pastyik István történelemtanár alapította meg, aki közel 40 évig volt a Pataji Múzeum igazgatója. Az 1960-as évek derekán rendbe hozták a parasztházat és az istállóját. 1968 nyarán pataji tájházként ünnepélyesen megnyitották. A Múzeum látogatható épületei: unitárius templom (időszaki kiállítások) és tájház (állandó kiállítás).
A Pataji Múzeumot 1959-ben Pastyik István történelemtanár alapította meg, aki közel 40 évig volt a Pataji Múzeum igazgatója. Az 1960-as évek derekán rendbe hozták a parasztházat és az istállóját. 1968 nyarán pataji tájházként ünnepélyesen megnyitották. A Múzeum látogatható épületei: unitárius templom (időszaki kiállítások) és tájház (állandó kiállítás).
