Budapesti Fesztiválzenekar koncertek 2021 / 2022. Online jegyvásárlás

Koncertek 2021/2022 - Ajánló

Barokk operával indítja az évadot a Fesztiválzenekar a Müpában

A Poppea megkoronázása című Monteverdi-operával indul a Fesztiválzenekar új évada szeptember 9-én a Müpában. Az intézménnyel közös produkciót mindössze háromszor láthatja a magyar közönség, a darabot legközelebb Genfben, majd Vicenzában adják elő.

A 2019-es nagy sikerű Orfeo után ismét Monteverdit rendez Fischer Iván: szeptember 9-én nemzetközi sztárokkal és a korhű hangszereken játszó Budapesti Fesztiválzenekarral a zeneszerző utolsó zenedrámáját, Nero és Poppea történetét mutatja be. A Budapesten mindössze háromszor látható Poppea megkoronázását – a Müpával közös produkcióban – a régizene legkeresettebb szólistái éneklik, akik Skóciától Trinidadig a világ minden tájáról érkeznek, a társrendező pedig Marco Gandini, aki évekig Franco Zeffirelli mellett dolgozott hasonló szerepben. Bár a műsorlap szerint csak egyvalaki vezényel, Fischer Iván szerint egy láthatatlan karmester is lesz rajta kívül: „Ámor bebizonyítja, hogy ő dirigálja a világot. Freud egyetértően bólintana” – mondja. Ez a szerelmet a középpontba helyező megközelítés jellemzi az előadást, amelynek címszerepét Jeanine De Bique énekli, aki Amerika és Európa legnevesebb operaszínpadai mellett koncerttermek sztárja is. Nerone szerepét az aradi születésű kontratenor, a 2020-ban Händel-díjat nyert Valer Sabadus ölti magára, akit a Guardian kritikusa szerint „elragadó kontroll és finoman csiszolt technika” jellemez. A csillogó és artikulált éneke miatt kedvelt kontratenor, Reginald Mobley Ottonét, az „Év fiatal művésznője” és a „Legjobb operafelvétel” díjjal is büszkélkedő szoprán, Núria Rial Drusillát, a Monteverdi-operákban korábban Sir John Eliot Gardinerrel dolgozó basszista, Gianluca Buratto pedig Senecát alakítja. Mellettük olyan visszatérőket is köszönthet a közönség, mint a BFZ Falstaff-produkciójából ismerős Stuart Patterson vagy az Orfeóban a Bachtrack szerint kulcsfiguraként tündöklő mezzoszoprán, Luciana Mancini. A díszletet Andrea Tocchio, a jelmezeket Anna Biagiotti, a világítást pedig Bányai Tamás tervezte.

A Poppea megkoronázása nemcsak a velencei opera egyik legragyogóbb teljesítménye, de Fischer mestere, Nikolaus Harnoncourt szerint az egész operairodalom egyik legjelentősebb alkotása, Mozart és Verdi mesterműveihez hasonlítható. A szerzőnek minden értelemben legnagyobb alkotása, egyben az operaműfaj első történelmi szüzsére épülő darabja. Az anya- és feleséggyilkos császár igaz történetének feldolgozása – az öngyilkosság színpadi ábrázolásától a bűnös szerelem beteljesüléséig – bátor vállalkozásnak számított. A zeneszerző a szövegkönyv kialakításába is beleszólt, minden részletnek különös figyelmet szentelve komponált. Monteverdi a szöveget kifejező zenei eszközök legnagyobb úttörője, így nem meglepő, hogy a mű zavarba ejtő nyíltsággal mutatja be az élettől-otthontól való búcsú fájdalmát vagy épp a kéj hangjait, mígnem antihős és antihősnő a zenetörténet legszebb és egyben legbizarrabb duettjében olvad eggyé, világgá kiáltva a szerelem mindent legyőző erejét. Ez a vonzalom és annak két szereplője – a bölcsességen felülemelkedő erotika, a látszólag össze nem illő karakterek egymásra találása – mozgatta meg Fischer Iván fantáziáját. „Furcsa párocska”, mondja, és felteszi a kérdést: „Vagy nem is igaz az egész?”

Monteverdi utolsó színpadi művét a mester 75 éves korában, az 1642 december végén kezdődő karneváli időszakban mutatták be Velencében, a Fesztiválzenekar most adja elő először.

Midnight Music

2021. NOVEMBER 27. SZOMBAT, 23:30
2022. FEBRUÁR 11. PÉNTEK, 23:30
2022. MÁRCIUS 19. SZOMBAT, 23:30
2022. MÁJUS 15. VASÁRNAP, 23:30

Várkert Bazár

Azoknak, akiknek a nap java csak éjszaka kezdődik, és persze azoknak is, akik lazább környezetben hallgatnának nemcsak zenét, de az ahhoz kapcsolódó magyarázatokat is. Ez a Midnight Music, az éjféli koncert, babzsákokon, a zenészek között ülve – a kultúrára éhes fiatalok randevúja egymással és a komolyzenével, minden komolyság nélkül. Vigyázat, a Midnight-jegyek gyorsan fogynak!

Concertino sorozat: Stanley, Corelli, Vivaldi, Mozart, Britten

2021. DECEMBER 11. SZOMBAT, 15:30
2021. DECEMBER 13. HÉTFŐ, 19:45

Zeneakadémia, Nagyterem

Ahogy azt megszokhattuk a Concertino sorozatban, a Fesztiválzenekar kamarazenei hangversenyének műsora ezúttal is rendkívül változatos. Angol, itáliai és osztrák muzsika, eltérő korok és zenei iskolák elevenednek meg különleges szólóhangszerek közreműködésével.

Program:
John Stanley: d-moll concerto vonóskarra, Op. 2, No. 4
Arcangelo Corelli: D-dúr concerto grosso, Op. 6, No. 1
Antonio Vivaldi: a-moll csellóverseny, RV 419
Wolfgang Amadeus Mozart: 3. (Esz-dúr) kürtverseny, K. 447
Benjamin Britten: Simple Symphony, Op. 4

A Corellitől Brittenig ívelő koncerten az együttes tagjai számára kiírt Végh Sándor Verseny többszörös győztese, Szőke Zoltán kürtművész és a kezdetektől a BFZ-ben zenélő Kertész György csellóművész lép a zenekar kamaraegyüttese elé a virtuozitás, az intimitás és a letisztultság jegyében. A hangverseny első felében a barokk concerto három arcát ismerhetjük meg, majd Mozart komoly virtuozitást igénylő kürtversenye és – újabb másfél évszázadot ugorva – Britten műve szólal meg, amelyben a szerző saját gyermekkori kompozícióit gondolta tovább érett fejjel.

Elsőként John Stanley, a gyermekkorában megvakult kiváló 18. századi orgonista-zeneszerző darabja hangzik el. A mű a kor két óriása, Corelli és Händel hatása alatt íródott, ám zenei fűszerezése jellegzetesen angol: ünnepélyesség, jóleső tömörség, a lassú tételben pedig finom melankólia jellemzi. A concertóban található egy bátor ötletekben gazdag, szellemes fúga is.

A versenyművek tekintetében a már említett Corelli korának legnagyobb példaképe volt. Az 1714-ben keletkezett, concerto grossókból álló Op. 6-os sorozat tette divatossá például a két hegedű és egy cselló szembeállítását a zenekarral. (Ez hatott Händel Op. 6-os sorozatára is.) A „concerto da chiesa”, vagyis templomi versenymű műfajába tartozó öttételes darab nagy szabadsággal kezeli a tempókat – ez is bizonyítja, hogy nem tánctételekről van szó.

Vivaldi a másik nagy iskola, a velencei minta követője volt. Versenyművei háromtételesek, a hangszercsoportok szembenállása helyett jóval szólisztikusabbak, formailag letisztultabbak. Több mint huszonöt csellóversenye közül a koncerten elhangzó a-mollt 1742 körül komponálta a szerző.

A szünet után jóval későbbi mű, Mozart 3. kürtversenye szólal meg. A szerző mind a négy erre a hangszerre írt versenyművét 1783 és 1791 között, bécsi tartózkodása alatt komponálta Joseph Leutgeb kürtös számára. A kottában található tréfás bejegyzések baráti kapcsolatról, a kotta maga kiváló technikájú zenészről árulkodik. A kromatikus hangok és a trillák komoly kihívást jelentettek a korabeli kürtökön – a darab persze ma sem egyszerű játszanivaló.

Benjamin Britten is kedves ismerősnek, brácsatanárának ajánlott darabot. 1933-ban, húszévesen döntött úgy, hogy kidolgozza gyerekkorában komponált nyolc tánctémáját. Párba rendezte őket, és megszületett a négytételes, vonósokra írt Simple Symphony, amely a szerző vezényletével szólalt meg először. A tételek alliteráló címeket kaptak, magyarul valahogy így: Bombasztikus bourrée, Pajkos pizzicato, Szentimentális sarabande és Furfangos finálé.