Őserdei ösvényeken, földtörténeti kiállítás a miskolci Pannon-tenger Múzeumban

A Kárpátok hegykoszorújának kiemelkedése a földtörténet utolsó 100 millió éves szakaszára tehető.  A földkéreg mozgása, darabjainak kiemelkedése és alábukása többek között a Pannon-medence kialakulását eredményezte. A kainozoikum (földtörténeti „újidő”) folyamán több alkalommal öntötte el ezt a területet az időről-időre előrenyomuló és visszahúzódó Tethys-óceán. Így történhetett, hogy mintegy 23–5,3 millió évvel ezelőtt, a miocén korban a mai Pannon-medence területén egy hatalmas víztömeg hullámzott. Ez volt a Pannon-beltenger, később beltó. Alacsony vízszintje fölé izzó tűzhányók magasodtak (a mai Északi-középhegység egyes tagjai), félszigetekkel szabdalt mocsaras partvidékét pedig óriási mocsárciprus-erdők borították. Ez volt a mocsárciprusok kora…

Vajon milyen lehetett ekkor a Föld? Milyen lények lakták a hazánkat? Volt-e már ember? A kiállítás ebbe a titkokkal teli ősi világba kalauzol el minket. Két emeletnyi leletanyag és korhű illusztráció tárja elénk a miocén képét, miközben játékos és interaktív elfoglaltságok segítségével mi is részesei lehetünk a 7 millió éves mocsárciprusok meghökkentő világának.

Utazásunk megkezdésekor, a lejáratnál egy buborékfal vonja kékes derengésbe a helyiséget, és jelzi számunkra, hogy hamarosan elmerülhetünk az egykori tenger titkaiban.  Elsőként a földtörténetet bemutató időszalag alatt haladunk, ahol a Föld mai arculatát kialakító eseményekből csemegézhetünk, és elmélázhatunk rajta, hogy a miocén kor talán nem is volt olyan régen. Ezt követően a bükkábrányi bánya rétegsorának kicsinyített modellje mellett haladva alászállhatunk a bánya mélyébe, hogy – mintegy visszautazva az időben – testközelből megcsodálhassuk a tekintélyt parancsoló óriásokat, a mocsárciprusokat. Mialatt a fák történetével, mai rokonaikkal és jellegzetességeikkel ismerkedünk, a háttérben madárfütty és vízcsobogás hangja hirdeti az életet.

Játékosan tanulhatunk a Föld mágnesességéről, és különféle, a miocénhez köthető nyersanyagokról, vagy akár szemtanúi lehetünk egy vulkánkitörésnek is. Maradványaikon keresztül 18 millió év élővilágával találkozhatunk, köztük olyan megdöbbentő küllemű állatokkal, mint a lógorillának becézett Chalicotherium vagy a különös szájú ormányos, a Platybelodon. A lovak példáján okulva megtudhatjuk, milyen fogazatra lesz szükségünk, ha tartós fűevésre adjuk a fejünket. A bátrabbak a valaha élt legnagyobb cápát is megpróbálhatják megszelídíteni. A növényvilág maradványai között sétálva gazdag leletanyag ad számot az egykori vegetációról.

Egy külön teremben megtekinthetjük a világhírű rudabányai őslénytani lelőhely diorámáját, ahol maga Gabi (Rudapithecus hungaricus), az ősmajom felügyeli az ásatást.

Az itt leírtak csupán ízelítőt adnak a kiállítás sokszínűségéből, ahol minden korosztály megtalálhatja az érdeklődésének megfelelő szórakozást. A gazdag leletanyag mellett, interaktív játékok segítségével ismerhetjük meg a múltat, és tehetünk szert új ismeretekre. Látogasson el hozzánk személyesen is, és vegyen részt ebben a kalandos időutazásban!