A falu Kisdad nevű részén találhatjuk a takaros kis zsellérházat, melyben a község tájházat rendezett be. A kicsi ház kétosztatú, nádfedele alatt két család fért meg hajdanán. Udvarán ma is látható a hozzá tartozó gémeskút kútágasa.
A tájház kialakítására a kisváros önkormányzata a régi katolikus iskola egyik szárnyát biztosította, amit felújítottak. A felújítás során a közel két évtized alatt összegyűjtött tárgyakkal rendezték be az épületet, ahol több helyiségben népi és polgári jellegű tárgyakat mutatnak be, de kialakítottak konyhát, lakószobát és kamrát is. A Tájház egyik szobájában Reményi - emlékhelyet alakítottak ki, ezzel tisztelegve Reményi József előtt, aki Demecserben született, és a „doni fotósként” lett ismert katonatiszt a második világháborúban. A tájházban kiállított tárgyak kilencvenhat demecseri családtól származnak.
A tájház kialakítására a kisváros önkormányzata a régi katolikus iskola egyik szárnyát biztosította, amit felújítottak. A felújítás során a közel két évtized alatt összegyűjtött tárgyakkal rendezték be az épületet, ahol több helyiségben népi és polgári jellegű tárgyakat mutatnak be, de kialakítottak konyhát, lakószobát és kamrát is. A Tájház egyik szobájában Reményi - emlékhelyet alakítottak ki, ezzel tisztelegve Reményi József előtt, aki Demecserben született, és a „doni fotósként” lett ismert katonatiszt a második világháborúban. A tájházban kiállított tárgyak kilencvenhat demecseri családtól származnak.
A tájház kialakítására a kisváros önkormányzata a régi katolikus iskola egyik szárnyát biztosította, amit felújítottak. A felújítás során a közel két évtized alatt összegyűjtött tárgyakkal rendezték be az épületet, ahol több helyiségben népi és polgári jellegű tárgyakat mutatnak be, de kialakítottak konyhát, lakószobát és kamrát is. A Tájház egyik szobájában Reményi - emlékhelyet alakítottak ki, ezzel tisztelegve Reményi József előtt, aki Demecserben született, és a „doni fotósként” lett ismert katonatiszt a második világháborúban. A tájházban kiállított tárgyak kilencvenhat demecseri családtól származnak.
A derecskei tájház lakóháza 1824-ben épült, háromosztatú, „kanfaros`, nádtetős, oldaltornácos módos gazda¬ház. A tornácon vaskos tömbfaoszlopok állnak. Kettős pitvarajtajának külső szárnya - a veréce - faragott, egyedül¬álló különlegesség. A „kisházban` búbos kemence, a „nagyházban` lemeszelve század eleji virágos festés volt egykoron. Kerítésben álló katonaháza hajdú-bihari jellegzetesség.
A derecskei tájház lakóháza 1824-ben épült, háromosztatú, „kanfaros`, nádtetős, oldaltornácos módos gazda¬ház. A tornácon vaskos tömbfaoszlopok állnak. Kettős pitvarajtajának külső szárnya - a veréce - faragott, egyedül¬álló különlegesség. A „kisházban` búbos kemence, a „nagyházban` lemeszelve század eleji virágos festés volt egykoron. Kerítésben álló katonaháza hajdú-bihari jellegzetesség.
A derecskei tájház lakóháza 1824-ben épült, háromosztatú, „kanfaros`, nádtetős, oldaltornácos módos gazda¬ház. A tornácon vaskos tömbfaoszlopok állnak. Kettős pitvarajtajának külső szárnya - a veréce - faragott, egyedül¬álló különlegesség. A „kisházban` búbos kemence, a „nagyházban` lemeszelve század eleji virágos festés volt egykoron. Kerítésben álló katonaháza hajdú-bihari jellegzetesség.
A falumúzeumként működő Tájház, gyakran ad otthont színvonalas rendezvényeknek. A tájházat az Önkormányzat az 1990-es évek elején vásárolta meg a háború előtt kocsmárosként dolgozó Schober Mihály örökösétől. Shober Mihály hatalmas szőlő területekkel rendelkezett a falu mezőgazdasági területein. Saját maga készítette borát árulta a Szent István téri lakása melletti kocsmában. Ez a pince mutatja jellemzően, amit a sváb pincéről tudni lehet. Jelenleg már tisztán pinceként működő kevés található a falu területén, átépítésre kerültek és lakásként funkcionálnak.
A falumúzeumként működő Tájház, gyakran ad otthont színvonalas rendezvényeknek. A tájházat az Önkormányzat az 1990-es évek elején vásárolta meg a háború előtt kocsmárosként dolgozó Schober Mihály örökösétől. Shober Mihály hatalmas szőlő területekkel rendelkezett a falu mezőgazdasági területein. Saját maga készítette borát árulta a Szent István téri lakása melletti kocsmában. Ez a pince mutatja jellemzően, amit a sváb pincéről tudni lehet. Jelenleg már tisztán pinceként működő kevés található a falu területén, átépítésre kerültek és lakásként funkcionálnak.
A falumúzeumként működő Tájház, gyakran ad otthont színvonalas rendezvényeknek. A tájházat az Önkormányzat az 1990-es évek elején vásárolta meg a háború előtt kocsmárosként dolgozó Schober Mihály örökösétől. Shober Mihály hatalmas szőlő területekkel rendelkezett a falu mezőgazdasági területein. Saját maga készítette borát árulta a Szent István téri lakása melletti kocsmában. Ez a pince mutatja jellemzően, amit a sváb pincéről tudni lehet. Jelenleg már tisztán pinceként működő kevés található a falu területén, átépítésre kerültek és lakásként funkcionálnak.
A Tájház egy tősgyökeres református, diósjenői család, a Vasas család birtokában volt, míg az Önkormányzat 2009-ben megvásárolta a házat és a hozzá tartozó telket. A ház a falu főutcáján helyezkedik el. Az utcát, mely a falu központját képezei, a Jenői patak szeli ketté, sajátos hangulatot adva ezzel. A ház a kamrajatón található bevésés szerint 1859-ben épülhetett. Elrendezése hagyományos, szoba-konyha-szoba és kamra-ól, külön bejárattal. Homlokzata téglával kirakott, a ház hosszán tornác fut végig. A ház mellett bővizű, ásott kút található. Az utcai kerítés 1911-ből való.
A Tájház egy tősgyökeres református, diósjenői család, a Vasas család birtokában volt, míg az Önkormányzat 2009-ben megvásárolta a házat és a hozzá tartozó telket. A ház a falu főutcáján helyezkedik el. Az utcát, mely a falu központját képezei, a Jenői patak szeli ketté, sajátos hangulatot adva ezzel. A ház a kamrajatón található bevésés szerint 1859-ben épülhetett. Elrendezése hagyományos, szoba-konyha-szoba és kamra-ól, külön bejárattal. Homlokzata téglával kirakott, a ház hosszán tornác fut végig. A ház mellett bővizű, ásott kút található. Az utcai kerítés 1911-ből való.
A Tájház egy tősgyökeres református, diósjenői család, a Vasas család birtokában volt, míg az Önkormányzat 2009-ben megvásárolta a házat és a hozzá tartozó telket. A ház a falu főutcáján helyezkedik el. Az utcát, mely a falu központját képezei, a Jenői patak szeli ketté, sajátos hangulatot adva ezzel. A ház a kamrajatón található bevésés szerint 1859-ben épülhetett. Elrendezése hagyományos, szoba-konyha-szoba és kamra-ól, külön bejárattal. Homlokzata téglával kirakott, a ház hosszán tornác fut végig. A ház mellett bővizű, ásott kút található. Az utcai kerítés 1911-ből való.
A ház 1847 -ben épült, négyosztatú épület – nagyszoba – konyha /pitvar – kisszoba – kamra. Az ajtók, ablakok az eredetiek. A XX. század elején építették hozzá a faoszlopos ámbitust és a nyári konyhát.
Kásád lakóinak többsége horvát nemzetiségű Dráva menti sokác, akiknek ősei a 18. század elején költöztek Bosznia felől e területre. Szokásaikat, népművészetüket és kultúrájukat megőrizték, és bemutatják a tájházban.
A hagyományos mezőföldi lakóház vert falú, nyeregteteje náddal fedett, padlója döngölt földpadló. A 18-19. századra a lakóépület három helyiségből állt. A ház rövid végével merőlegesen helyezkedett el az utca felé, bejárata az udvar felől nyílt. Az utca felőli első helyisége a szoba, a második a konyha volt, melynek bejárati ajtó felőli részét pitvarnak nevezzük. A ház harmadik helyisége a kamra. A jelenleg kiállítóhelyként is működő tájház helyiségiben a mindennapi élet használati tárgyai és hagyományos viseletek láthatók. Külön helyiség áll rendelkezésre kézműves –és néprajzi foglalkozások megtartására gyerekek illetve kisebb csoportok számára.
A hagyományos mezőföldi lakóház vert falú, nyeregteteje náddal fedett, padlója döngölt földpadló. A 18-19. századra a lakóépület három helyiségből állt. A ház rövid végével merőlegesen helyezkedett el az utca felé, bejárata az udvar felől nyílt. Az utca felőli első helyisége a szoba, a második a konyha volt, melynek bejárati ajtó felőli részét pitvarnak nevezzük. A ház harmadik helyisége a kamra. A jelenleg kiállítóhelyként is működő tájház helyiségiben a mindennapi élet használati tárgyai és hagyományos viseletek láthatók. Külön helyiség áll rendelkezésre kézműves –és néprajzi foglalkozások megtartására gyerekek illetve kisebb csoportok számára.
A hagyományos mezőföldi lakóház vert falú, nyeregteteje náddal fedett, padlója döngölt földpadló. A 18-19. századra a lakóépület három helyiségből állt. A ház rövid végével merőlegesen helyezkedett el az utca felé, bejárata az udvar felől nyílt. Az utca felőli első helyisége a szoba, a második a konyha volt, melynek bejárati ajtó felőli részét pitvarnak nevezzük. A ház harmadik helyisége a kamra. A jelenleg kiállítóhelyként is működő tájház helyiségiben a mindennapi élet használati tárgyai és hagyományos viseletek láthatók. Külön helyiség áll rendelkezésre kézműves –és néprajzi foglalkozások megtartására gyerekek illetve kisebb csoportok számára.
A Pataji Múzeumot 1959-ben Pastyik István történelemtanár alapította meg, aki közel 40 évig volt a Pataji Múzeum igazgatója. Az 1960-as évek derekán rendbe hozták a parasztházat és az istállóját. 1968 nyarán pataji tájházként ünnepélyesen megnyitották. A Múzeum látogatható épületei: unitárius templom (időszaki kiállítások) és tájház (állandó kiállítás).
A Pataji Múzeumot 1959-ben Pastyik István történelemtanár alapította meg, aki közel 40 évig volt a Pataji Múzeum igazgatója. Az 1960-as évek derekán rendbe hozták a parasztházat és az istállóját. 1968 nyarán pataji tájházként ünnepélyesen megnyitották. A Múzeum látogatható épületei: unitárius templom (időszaki kiállítások) és tájház (állandó kiállítás).
A Pataji Múzeumot 1959-ben Pastyik István történelemtanár alapította meg, aki közel 40 évig volt a Pataji Múzeum igazgatója. Az 1960-as évek derekán rendbe hozták a parasztházat és az istállóját. 1968 nyarán pataji tájházként ünnepélyesen megnyitották. A Múzeum látogatható épületei: unitárius templom (időszaki kiállítások) és tájház (állandó kiállítás).
A dunaszentbenedeki Tájház a szerencse háza. A benne lakók paraszti világfelfogása érintetlenül őrizte meg az utókor számára a XIX. század végi Dunaszenbenedek házformáját és lakberendezését. Az egyedül élő, a nagyszüleinél nevelkedett Kun Rozália ragaszkodott a család hagyományos értékeihez, nem vett tudomást a körülötte változó világról. A ház homlokzatai és a tető héjazata kivételével eredeti szépségében vészelte át a falusi házak átalakításának divatját, még az elektromos áramot sem vezették be. A Tájház berendezésében máshonnét gyűjtött tárgyak nincsenek.
A dunaszentbenedeki Tájház a szerencse háza. A benne lakók paraszti világfelfogása érintetlenül őrizte meg az utókor számára a XIX. század végi Dunaszenbenedek házformáját és lakberendezését. Az egyedül élő, a nagyszüleinél nevelkedett Kun Rozália ragaszkodott a család hagyományos értékeihez, nem vett tudomást a körülötte változó világról. A ház homlokzatai és a tető héjazata kivételével eredeti szépségében vészelte át a falusi házak átalakításának divatját, még az elektromos áramot sem vezették be. A Tájház berendezésében máshonnét gyűjtött tárgyak nincsenek.
A dunaszentbenedeki Tájház a szerencse háza. A benne lakók paraszti világfelfogása érintetlenül őrizte meg az utókor számára a XIX. század végi Dunaszenbenedek házformáját és lakberendezését. Az egyedül élő, a nagyszüleinél nevelkedett Kun Rozália ragaszkodott a család hagyományos értékeihez, nem vett tudomást a körülötte változó világról. A ház homlokzatai és a tető héjazata kivételével eredeti szépségében vészelte át a falusi házak átalakításának divatját, még az elektromos áramot sem vezették be. A Tájház berendezésében máshonnét gyűjtött tárgyak nincsenek.
