Gül Baba Türbéje

Rólunk

Gül Baba oszmán-török katona-szerzetes, vagyis dervis volt, aki a XVI. század derekán érkezett Budára, és az akkori város határán kívül temették el és állítottak neki síremléket. Ez utóbbi a mai Rózsadombon található Gül Baba Türbéje, amely Budapest egyik legrégibb építészeti emléke is egyben. A Gül Baba Türbéje Örökségvédő Alapítványt a Magyar Állam alapította 2017-ben azzal a céllal, hogy Gül Baba Türbéjét, az azt körülvevő kertet, valamint az ezekhez kapcsolódó kulturális központot üzemeltesse, a páratlan történelmi értékeket megóvja.

Gül Baba Türbéje

A Gül Baba türbéje mellett kialakított komplexumban a látogatók állandó kiállításon ismerhetik meg Gül Baba életét, valamint a dervis kolostor mindennapjait.

Gül Baba legendája

Egy török dervis egy nap, útra kelt, hogy ellesse a bolgároktól a rózsaolaj készítésének titkát. Megtanulta, miképp kell a szirmokat holdas éjjeleken leszedni, abárolni őket édes esővízben, s miképp kell a fölén úszó tiszta olajat leszűrni. Az igazi rózsaolajhoz azonban a helyi rózsafajtára volt szükség, ezért a bolgárok féltve őrizték virágaikat, s minden városukat elhagyó emberfiát alaposan megmotoztak. A leleményes török dervis ezért a rózsamagokat nagy szemű olvasófüzérébe rejtette, melyet morzsolgatva Allahot dicsérte motozás közben.

Mikor Budára ért, hogy meghonosíthassa a tanult kertészmesterséget, Szokollu Musztafa egy dombot adott neki, melyet azóta, Rózsadombnak neveznek. Védve a szépen elrendezett kertet, magas kőfallal kerítette körbe, ám a rózsák illata odacsábította a város apraja nagyját. A dervist rózsái miatt Gül Babának nevezték és virágaiból mindenki szeretett volna magának. A szerelmes legények nem átalkodtak éjnek leple alatt leszakajtani a növényeket, hiába védte a kertet magas kőkerítés. Az öreg kertész bánatánál csak a budai pasa haragja volt nagyobb. Közhírré tétette, hogy halállal lakol, aki akár egy szál rózsát is elvesz!

Ám két ifjú – egy magyar és egy török – voltak olyan bátrak, hogy szerelmeiknek mégis csentek a kert rózsájából. Mikor elkapták egyiküket, hogy lopott s még töröknek is öltözött, a biztos halál várt rá. Már a vérpad készült, mikor a másik, a török ifjú a pasa elé járult, s felfedte titkát; bizony az a szegény ártatlan, mert becsülettel megmondja, ő maga járt éjjel a kertben! Így egymást is mentve, mindketten magukra vállalva bűnüket, a pasa mindkét legény kivégzését elrendelte.

Gül Baba, a bölcs öreg látva ezt, kegyelmet kért nekik, hiszen tudta, hogy aki kedveséért ekkora áldozatot is vállal, az rossz ember nem lehet. A pasa kőszívét a kertész szavai meglágyították, a legények így megmenekültek. Gül Baba pedig két csokor rózsát adott nekik, hogy vigyék el azoknak, akiknek kedvéért a fejükkel játszottak. Egy kis üvegcsében rózsaolajat is adott hozzájuk, hogy ha a rózsák elhervadnának, legalább illatuk maradjon meg.

A rendet, melyhez Gül Baba tartozott, Hadzsi Bektas Veli alapította a XIV. század elején. Központi kolostoruk (tekkéjük) - ahová az alapítóit is temették és amely ma múzeum - a törökországi Hadzsi Bektasban van. A rend tagjai és a janicsárok között igen szoros kapcsolat alakult ki az idők folyamán. A rendtagok - a dervisek - békés időben földműveléssel és iparral foglalkoztak, avagy a művészetek valamely ágát művelték kolostoraikban.

A róla szóló történetek szerint Gül Baba az északkelet-anatóliai Merzifonból érkezett a magyar határvidékre. Állítólag évekig harcolt a háborúkban, míg öregemberként 1541-ben jutott el Budára és a legenda szerint a frissen dzsámivá alakított Nagyboldogasszony templomban hunyt el. Az oszmán sereg részvételével temették el, halotti imáját pedig a kor egyik legjelentősebb vallásjogásza, Ebusszuúd efendi mondta, koporsóját maga Szulejmán szultán is cipelte.

Gül Baba türbéje

A budaiak 1842-ben már nem sokat tudtak a dervis kolostorról, amelynek vezetője 300 évvel korábban Gül Baba volt. De a lelkes helyiek sok legendát meséltek az odavetődő utasnak. Úgy tartották, hogy a türbe kulcsait Konstantinápolyban őrzik, és a zarándokok onnét kérik el a kulcsokat, mielőtt elindulnának a hosszú útra.

A valóság azonban az volt, hogy a kulcsokat a budai magisztrátus őrizte. A türbét egy széles budai útról keskeny gyalogösvényen át lehetett megközelíteni. Innét egy budai vincellér udvarán keresztül haladva egy lépcsőn át, amely oly közel volt a vincellér disznóólához, hogy az imádkozni menő mohamedánok bő ruhájukat csak üggyel-bajjal óvhatták meg.

Rózsakert

A romantikus rózsakert már a XVI. században is népszerű volt a szerelmesek körében. Nem csoda, hiszen a mondák szerint Gül Baba itt telepítette először azt a virágot, amiről nem csak a nevét kapta, hanem a szerelem szimbóluma is lett. A rózsák mára elterjedt, mindenki által ismert virágok lettek, de itt mintha más erővel is bírnának. Talán a hely hangulata, Gül Baba szelleme miatt vannak akik tanulni járnak ide, vagy csak élvezik a csendet és a nyugalmat.

A Gül Baba Kulturális Központ és Kiállítóhely nyitvatartása:

Hétfő : Zárva
Kedd : 10.00 - 18.00 -ig
Szerda : 10.00 - 18.00 -ig
Csütörtök : 10.00 - 18.00 -ig
Péntek : 10.00 - 18.00 -ig
Szombat : 10.00 - 18.00 -ig
Vasárnap : 10.00 - 18.00 -ig

Belépő díj:

A belépés minden látogató számára díjtalan.

Történet:

Gül Baba – magyarul a Rózsák atyja – bektasi dervis volt, aki II. Mohamed uralkodásakor az ottomán hadsereget kísérte annak európai katonai hadjáratai során. Nevében a „rózsa” megnevezés egyfajta lelki rang, amely azt jelzi, hogy Istent mélyrehatóan, transzendes módon ismerte.

Gül Baba 1541-ben érkezett Budára I. (Nagy) Szulejmán szultánnal. A legenda szerint a város elfoglalása tiszteletére rendezett hálaadás napján halt meg, 1541. szeptember 2-án. I. Szulejmán szultán részt vett a temetésén, és Gül Babát Buda védőszentjévé nyilvánította. Gül Baba Türbéje fölé az emlékhelyet 1543 és 1548 között a 3. Budai pasa építtette.

1686-ban Buda második ostromakor a Habsburg hadsereg nem bántotta a síremléket, később jezsuita papok katolikus kápolnává alakították át azt. 1885-ben az ottomán kormány megbízta Wágner János magyar építészt, hogy restaurálja a Türbét és az azt körülvevő emlékművet. Wágner János támfalat épített az épületegyüttes köré, amely magában foglalta a saját lakóhelyét is. A restaurálás végeztével 1914-ben az emlékművet magyar nemzeti műemlékké nyilvánították.

A XX. században több renováláson és rekonstrukción esett át a Türbe és a körülötte lévő épületegyüttes. Az új évezredre (2000) a megelőző évtizedek során elhanyagolt épületegyüttes alapos restaurálásra szorult, ezért a helyszínt több évre lezárták a látogatók elől.

Az ottomán korszak hosszabb időszakot ölel fel, mint amikor a két ország kultúrájának útjai keresztezték egymást. Ez az időszak hosszabb, mint amit a közvélemény ismer, mintegy 400 év szomszédságot jelentett. A szomszédság közös időszakához hozzá kell még tenni a történelmi, nyelvi és archeológiai hagyományokat, sőt akár az illatok és ízek világát is. A két nép konyhája, valamint a hagyományos (népi) öltözékek és a népzene olyan hasonlóságokat mutatnak, amelyek régebbre nyúlnak vissza, mint az ottomán korszak.