Turizmus Program
Turizmus Program

Kiemelt partner

Szentes-Donáti szélmalom Ópusztaszer

6767 Ópusztaszer, Szoborkert 68.

A Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény területén található szentesi szélmalom egyedülálló példája a XIX. századi magyar tanyai gazdasági életnek. A malmot Csúcs János tanyai gazda építtette 1866–1867-ben, és a felülhajtós szélmalmok típusába tartozik, melyek négy szintes szerkezetükről ismertek: a földszinttől kezdve a lisztespad, kőpad, sebeskerékpad és a nagykerékpad követik egymást. Kíváncsi, hogyan működik egy felülhajtós szélmalom a gyakorlatban? Látogasson el hozzánk, és tapasztalja meg élőben a történelmet!

Szentes-Donáti szélmalom Ópusztaszer

Elérhetőségek, linkek

A bemutatkozás

A felülhajtós malmok történelmi kincse a Szabadtéri Néprajzi Gyűjteményben

A tornyos szélmalom legnagyobb előnye, hogy a malom teteje elforgatható, így a vitorlák rövid idő alatt a szélirányhoz igazíthatók. A molnárnak folyamatosan figyelnie kellett a széljárást, és gyorsan cselekednie, ha a szélirány változott, hiszen a viharos szél könnyen kárt tehetett a vitorlákban. Ez a történelmi eszköz így nemcsak a gabona őrlésének színtere volt, hanem a tanyai élet ügyességet és körültekintést igénylő része is.

A szentesi szélmalom ma a magyar agrár- és műszaki néprajz értékes emléke, amely betekintést nyújt a XIX. századi tanyai gazdálkodás és malomtechnika világába. Látogatása során megismerheti a szélmalmok működését, szerkezetét és a molnár munkájának kihívásait, miközben megcsodálhatja a magyar paraszti életre jellemző ügyességet és találékonyságot.

Az első szélmalmokat Magyarországon a XVIII. század első felében építették. A holland típusú tornyos szélmalom az 1790-1800-as években terjedt el az országban a nyugat-európai egyetemeken tanuló magyar diákok hatására. Legtöbb szélmalmot az Alföldön, a vízfolyásban szűkölködő Duna-Tisza közén építettek. Szentes a Tiszához közel települt, ezért 1850-ben még hajómalmokban és lóval hajtott szárazmalmokban őrölték a gabonát és csak kettő szélmalom működött. 1865-ben a város szélén már tizenkettő, a tanyák között négy szélmalom őrölt.

A Szabadtéri Néprajzi Gyűjteménybe telepített szentesi szélmalmot Csúcs János tanyai gazda 1866-67-ben építtette. A felülhajtós szélmalmok típusába tartozik, amelyek négy szintesek: a földszinttől felfelé haladva lisztespad, kőpad, sebeskerékpad, nagykerékpad. A tornyos szélmalom előnye, hogy a malom teteje elforgatható, ezáltal a vitorlák aránylag rövid idő alatt a szélirányba állíthatók. A molnárnak figyelnie kellett a széljárást és gyorsan cselekednie, ha a szélirány változott, mert a viharos szél kárt tehetett a vitorlákban.

A szentesi szélmalom két pár kővel őrölt. Régebben a szélmolnárok nem választották el egymástól a különféle őrleményeket, parasztra őrtek, korpás lisztet őröltek. Csak az 1880-as évektől, a gőzmalmok példáját követve alkalmaztak szitákat. Itt az egyik kőpár korpás lisztet ad, a másikon hengerszita választja szét a különböző minőségű őrleményt.

1875-ben Szentesen 30 szélmalmot vettek számba, 1896-ban már csak 13 őrölt. A szélmalmokat kiszorították a gabonaőrlésből a kiváló lisztet őrlő, nagy teljesítményű helyi gőzmalmok, a fennmaradt szélmalmokban kukoricát és árpát daráltak.

A Csúcs-féle malmot az 1950-es évek közepén ipari műemlékké nyilvánították, majd 1986-87-ben áttelepítették az Emlékparkba.

Információkérés

A SZERVEZŐK AZ IDŐPONT ÉS A PROGRAMVÁLTOZTATÁS JOGÁT FENNTARTJÁK!

Hasonló partnerek böngészése:

Földrajzi helyek felfedezése:

Kapcsolódó témák megtekintése:

Facebook Share

Ossza meg ismerőseivel

Facebookon!

Megosztás

Információkérés