Thúry György Múzeum

Gyűjtemények

Helytörténeti tárgyi gyűjtemény

A gyűjtemény törzsanyagát főként a gimnázium „régiségtárá”-tól örökölt fegyver - és pecsétgyűjtemény alkotta. Nem tudni pontosan, a későbbi múzeumnak mekkora részét képezte a „régiségtár” anyaga, s fennmaradt leltárok híján azt sem, hogy 1913-tól Halis István, majd a múzeumőrnek kinevezett kegyesrendi tanárok mekkora, s milyen jellegű anyagot gyűjtöttek. A gimnázium udvari részében berendezett 4 szobában őrizték, s mutatták be – egyre zsúfoltabban – a múzeum teljes anyagát.

A II. világháború alatt feldúlt gyűjteményből megmaradt műtárgyakat a múzeum államosítása után Kerecsényi Edit szakcsoportok szerint osztályozta, a néprajzi gyűjteménytől különválasztva az elődöktől örökölt fegyvergyűjteményből – néhány értékes céhemlékkel kiegészítve – hozta létre a helytörténeti tárgyi gyűjteményt.

Az 1960-es években a tervszerű gyűjtés eredményeként megtízszereződött a műtárgyak száma. Jelentős ipartörténeti együttes jött létre: közel kétezer a kanizsai mesterektől ajándékba kapott és vásárolt csizmadia, cipész, kovács, kötélverő, szitás, kádár, bádogos, kézimunka előnyomó, kalapos, cukrász s egyéb műhelyekből származó szerszámok s műhelyberendezések száma.

A gyűjtemény páratlanul gazdag a századforduló emlékeiben: jelentős számú bútort, lakásfelszerelési eszközt, használati tárgyat, játékot, lakástextíliát, viseleti darabot őrzünk, neves kanizsai családok s polgárok által adományozott gazdag tárgyegyütteseket, hagyatékokat.

Jelenleg a gyűjteményben több mint 7000 tárgyat tartunk nyilván.

Képzőművészet

A gyűjtemény törzsanyaga 1945 előtti és főleg a kanizsai várral kapcsolatos metszeteket és néhány helyi művész festményeit tartalmazza. Az 1960-as évek második felében felerősödött az állandó Városi Képtár létrehozásának szándéka és több központi és helyi forrásból vétel vagy ajándékozás révén kezdték gyarapítani a gyűjteményt.

Ezek az alkalomszerű szerzemények természetesen magukban hordozták az esetlegességet. Mindezek ellenére számos hazai, kitűnő kvalitású alkotással sikerült így a gyűjteményt gyarapítani: Benczúr Gyula, Székely Bertalan, Egry József. Gulácsy Lajos, Barcsay Jenő stb. műveivel. Jelentős provinciális barokk faszobrok is kerültek ekkor a múzeumba. A gyűjtemény értékét nagyban növeli az is, hogy több Nagykanizsáról elszármazott, vagy a városhoz kötődő művész: pl. Ősze András, Sass Brunner Erzsébet, Brunner Erzsébet az életművét bemutató alkotásait ajándékozta a városnak.

A gyűjteményben jelenleg 960 a leltározott alkotások száma.

Könyvtár

A szakkönyvtár gerincét három kutatási terület, néprajz-, régészet- és történettudomány alkotja a hozzátartozó lexikonok, összehasonlító irodalom és folyóirattárral együtt. Külön említést érdemelnek a helyi kiadású nyomdatermékek, valamint a nagykanizsai iskolák értesítői, évkönyvei. A néprajzi jellegű könyvállomány megközelíti a 3000 kötetet, kiemelkedik belőle a tárgyi néprajzzal foglalkozó bőséges szakirodalom. Ezek közül is a legnagyobb számú a népi építkezés, gyermekjáték, szőttesek, hímzések, népművészet, népviselet, népzene, népszokások és a különböző népi kismesterségek, takács, fazekas, fésűs, csizmadia, szűcs, kádár témákat feldolgozó mű.

A régészeti tárgyú irodalom megközelíti az 1500 kötetet. A művek áttekintést adnak a Kárpát-medence őskori, ókori és középkori régészetéről egyaránt. Ezek közül kiemelkednek a környező országok által kiadott későbronzkorral és vaskorral foglalkozó munkák.Történettudományi témájú szakkönyveink felölelik a magyar és egyetemes történelem teljes időszakát az őskortól a modernkorig. Bőséges irodalom áll rendelkezésre a történelemtudomány társ- és segédtudományainak köréből is (numizmatika, heraldika, oklevéltan, filozófia, statisztika, szociológia stb). Az anyag nagyobb része az újkorral foglalkozik. A nagyszámú helytörténeti témájú irodalom és a nagykanizsai nyomdák (Markbreiter, Wajdits József, Fischel Fülöp könyvnyomdája, a Gutenberg nyomda és a Zalai nyomda Rt stb.) XIX. és XX. századi termékeinek kemelkedően fontosak ebből a gyűjteményi részből.

Itt találhatók Halis István, Hoffmann Mór, Makoviczky Gyula helytörténeti témájú könyvei és cikkei, városi szabályrendeletek, a nagykanizsai egyesületek alapszabályai és egyéb igényes irodalmi kiadványaik.

Folyóirattárunkban a helytörténeti kutatás szempontjából fontos helyet foglal el a Megyei Levéltár kiadásában 1974-től megjelenő Zalai Gyűjtemény, valamint a Zala Megyei Múzeumok igazgatósága által megjelentett Zalai Múzeum és Zalai Kismonográfiák sorozata.

Metszetgyűjtemény

Grünhut Alfréd módos gabonakereskedő, bankár volt Nagykanizsán a 20. század elején s egyben a város ismert műgyűjtője. A Zala tudósítója 1912-ben így számolt be a nála tett látogatásról: “ száz meg száz csatakép, sok régi fegyver, százados arcképek egész sorozata elevenedik meg szemünk előtt… Felvonul most előttünk egész légiója a magyar pénznemeknek…” A cikk írója azt tanácsolta a városnak, hogy alapítsanak múzeumot Grünhut régiségeiből, kincseiből. A gimnáziumi régiségtárra alapozva létrehozott, Halis István által vezetett városi múzeum és könyvtár gyűjteményét 1919-20-tól gyarapította a Grünhut által ajándékba adott, ill. tőle megvásárolt híres metszet és numizmatikai gyűjtemény.

A Thúry György Múzeumban 1955-ben elkülönített képzőművészeti gyűjtemény törzsanyagát néhány helyi művész festményén kívül ez a metszetgyűjtemény alkotta. Az együttes történelmi tárgyú, főként a kanizsai várral kapcsolatos XVII. századi rézmetszetekből, rézkarcokból, s néhány, ezek alapján készült XIX. századi akvarellből, litográfiából áll.

Néprajzi gyűjtemény

A piarista tanárok által létrehozott szerény néprajzi gyűjtemény a háborús években elpusztult. Az államosítás után kinevezett első igazgató Szentmihályi Imre néprajzos volt, de alig kezdte meg munkáját, Zalaegerszegre helyezték. Az őt 1950-ben néprajzosként is követő Kerecsényi Edit gyűjtőkörzetéhez akkor a kanizsai, letenyei, 1962-ig pedig még a csurgói járás tartozott. E 12 év alatt az alábbi településeken lelkes honismereti kutatók segítségével, a néprajz szinte minden területére kiterjedő sokrétű felderítő munka folyt. Így Kiskomárom- Galambok, valamint Nemespátró- Csurgó és környékük népviseletéről, fehérhímzéséről, gazdálkodásáról, a muramenti horvát falvak néprajzi sajátosságairól, az erdőben különösen gazdag települések gyűjtögető – vadfogó gazdálkodásáról és a legjelentősebb kismesterségekről (főképp a fazekasságról és takácsmesterségről)

A jelenleg 14906 db-os gyűjtemény a néprajztudomány csaknem teljes területét felöleli. Leggazdagabb a viseleti, a szőttes, a kismesterségek és a népszokások gyűjteménye, de a hajdani hatalmas uradalmak pásztorainak hagyatékából is szebbnél-szebb karcolt, vésett, spanyolozott díszű darabokat őriz.

Numizmatikai gyűjtemény

Nagykanizsa városa 1922-ben megvásárolta Grünhut Alfréd bankár jelentős numizmatikai gyűjteményét, melyet 1964-ben a Városi Tanács átadott a múzeumnak. A mintegy 4000 darabos együttes tette kiemelkedővé a numizmatikai anyagunkat, mely a Dunántúl egyik meghatározó gyűjteményévé fejlődött. A Grünhut- féle anyag pénzeket és emlékérmeket tartalmaz. Előbbiek – és ez a kollekció erőssége – időben nagy korszakot ölelnek fel. Görög és római vereteket, közép- és újkori magyar pénzeket találunk az együttesben. Külön meg kell említeni, hogy az Árpád-kori pénzek és a vegyesházi veretek sorozata csaknem teljes és az erdélyi fejedelmek pénzei is ritkaságszámba vehetők.

Azóta a gyűjtemény elsősorban pénzleletekkel gyarapodott, melyek szinte teljessé tették a közép- és újkori részt (pl. Kerkaszentkirály, Őrtilos, Becsehely, Rigyác, Letenye). Ezen kívül ajándék révén is fejlődött az anyag (pl. Molnár János, torontói lakos, Magyar Éremgyűjtők Országos Egyesületének nagykanizsai csoportja, Városvédő Egyesület ).
Jelenleg a gyűjtemény 9100 darabot számlál.

Régészeti gyűjtemény

A város és környékének régészeti kutatása rövid múltra tekint vissza. Az első kísérletre 1935-38 között került sor, amikor Makoviczky Gyula tervbe vette a kanizsai vár feltárását és bemutatását. Terve nem vált valóra.

Talán a legjelentősebb leletmentést 1953-58 között Méri István (Magyar Nemzeti Múzeum) vezette, aki a gyárbővítésekkel veszélyeztetett kanizsai várról szeretett volna minél többet megtudni. Kerecsényi Edit 1958-ban Letenyén tárt fel egy 9. századi temetőt, Parádi Nándor pedig Letenye- Szentkeresztdombon egy kerek-templomot. Ugyanitt Kalicz Nándor az őskori emlékeket mentette meg. Müller Róbert pogányszentpéteri leletmentése érdemel még említést. 1975-ben került a múzeumhoz az első régész, Horváth László személyében, aki korábban keszthelyi muzeológusként szabadsága ideje alatt tárta fel a magyarszerdahelyi kelta és római temetőt. Az első időszakban bejárta a múzeum gyűjtőterületét ( Dél-Zalát ) és feltérképezte a régészeti lelőhelyeket. Mintegy félezer különböző korszakba tartozó lelőhelyet talált, amelyek közül az elmúlt évtizedekben csaknem 60 helyen végzett leletmentést, vagy tervásatást. Rajta kívül több régész tevékenykedett vidékünkön, mindegyik a maga kutatási területének megfelelő lelőhelyet feltárván. A 10 évig tartó kis-balatoni ásatások és a Hahót környéki mikrorégiós kutatások is a gyűjtőterületen zajlottak és a múzeum gyűjteményét gyarapították.

A fontosabb ásatások a következők voltak: Kalicz Nándor: Nagykanizsa-Sánc, Becsehely (rézkor, újkőkor); Horváth László: Miklósfa (kelta temető), Nagykanizsa-Billa (rézkor), Nagykanizsa-Inkey kápolna (rézkor-római kor), Nagykanizsa- Katonatemető,- Alsóerdő,- Felsőerdő, Nagyrécse, Gelsesziget (római halomsírok), Nagykanizsa- Bilkei- dűlő (késő bronzkor), Sormás, Újudvar, Hosszúvölgy (római), Kiskanizsa (kelta), Palin (újkőkor), Magyarszerdahely (kelta és római); Vándor László: Újudvar, Romlott vár, Bajcsa, Nagykanizsa-Tungsram (középkor).

1999. augusztusában elkezdődtek az M7 és M70 autóutak megelőző régészeti feltárásai, melyek hatalmas mennyiségű leletanyaggal gyarapítják tovább a gyűjteményt.

A múzeum régi törzsanyaga nagyrészt őskori, ismeretlen lelőhelyű kőeszközökből állt. Jelenleg a beleltározott régészeti tárgyak száma 48000.

Történeti dokumentációs tár

A gyűjtemény alapját Bátorfi Lajos a Zalai Közlöny szerkesztője 1885-ben hozta létre amikor a Kegyes tanítórendi gimnázium „régiségtárá”-nak az addigi több mint ezer darabos numizmatikai gyűjtemény mellé 87 különböző régi okmányt és nevezetesebb kéziratot ajándékozott. Az 1913-ban elsőként kinevezett könyvtáros és múzeumőr, Halis István majd a kegyesrendi tanárok gondozták és gyarapították a gyűjteményt.

Kanizsa városa 1939-ben adta át a múzeumnak a városi levéltár 1850 előtti muzeális értékű iratainak egy részét.

A II. világháború utolsó napjaiban súlyos veszteség érte a gyűjteményt, a német, majd a bolgár csapatok számos iratot, könyvet tüzeltek el.

Az anyag tudományos igényű feldolgozására, leltározására az 1950-es években került sor. A megmaradt várostörténeti értékű kéziratos könyvek, tanácsjegyzőkönyvek, céhiratok, szerződések, periratok, 1848-49-es kéziratok s nyomtatványok együttese képezi azóta is a gyűjtemény legértékesebb magját.

Az 1970-es évektől jelentős mértékben, de főként családi adomány útján gyarapodott a tár. Több ezer az 1870-es évektől az 1950-es évekig terjedő időszakból származó, neves kanizsai fényképészek által készített fotót (városképek, családi felvételek), s nagyszámú kanizsai, s Nagymagyarország különböző helységeit ábrázoló századfordulós képeslapot őrzünk.

Jelentős a század elejétől kezdődően a szinte napjainkig tartó időszakból származó plakátok, aprónyomtatványok (meghívók) együttese. Kanizsai családok, iskolák, egyesületek irategyüttesein kívül nagyszámú I. és II. világháborús emléket, közel ezer vasúttörténeti dokumentumot tartalmaz a gyűjtemény.

Jelenleg 7229 tételen több mint 19000 dokumentumot tartunk nyilván.

Belépőjegyárak:

Felnőtt: 700,-Ft/fő
Diák, nyugdíjas: 350,-Ft/fő
Csoportos: 500,-Ft/fő (minimum 8 fő)
Családi: 1600,-Ft/cs (2 felnőtt, minimum 2 gyerek)
Tárlatvezetés: 4.500,-Ft /cs. (több nyelven)