Múzeum

A szabadtéri néprajzi kiállítóhelyként működő, utolsó tulajdonosáról Schumacher-háznak nevezett épület 1825-ben épült. Oromfala vakolatdíszes: az oromcsúcs alatt egyszerű függöny és cseppdísz, továbbá vakolatkeretes padlásszellőzők találhatók, majd kör alakú mezőben az építés évszáma olvasható. Az oromcsúcs alsó részét meanderszalag zárja, amelybe beékelődik az ablakok lándzsaíves szemöldökpárkánya. A két utcai ablakot vastábla védi. Udvari homlokzatán mellvédes, törpeoszlopos tornác húzódik, amely az utcáról és az udvarról egyaránt megközelíthető. Innen nyílik a lakótér, minden helyiség külön bejárattal.

Az egykor jelentős vízfolyás, ma belvízi főcsatorna, a Millér tiszai torkolatánál 1862-ben épült a zsilip, majd 1895-ben a szivattyútelep, ahol ma a vízügyi gépeket bemutató múzeum működik.

A magyarországi édesipar históriájának két nagy alakja, Szamos Mátyás és Szabó Károly műhelye, munkássága fogott össze itt Szentendrén a közösen működtetett üzlet megvalósításával. Az emeleten gazdag anyaggal Marcipán Múzeum várja a látogatókat, a földszinten finomságaink megvásárolhatók. A marcipánok mellett kínálunk itt nemes magyar borokat, aszút, pálinkát, paprikát, szalámit, libamájat, unicumot, a nyári hónapokban fagylaltot is árusítunk.

A Tessedik Sámuel Múzeum mai székhelye 1791-ben épült, azzal a céllal, hogy az ország első mezőgazdasági iskolájának otthont adjon. Tessedik Gazdasági Iskolájának megszűnése után gimnázium, tanítóképző és diákotthon működött az eredetileg barokk stílusú épületben.

Közép-Európa legnagyobb szekér-, kocsi-, hintó- és szángyűjteménye látható a Szatmári Múzeumban Mátészalkán.

A Széchényi Ferenc Tájmúzeum néprajzi és történeti kiállításával, és időszakonként változó időszaki kiállításokkal várja a betérőket. A múzeum történeti, régészeti és néprajzi gyűjtőkörrel rendelkezik. Gyűjtőterületét a Ebes, Hajdúszoboszló, Hajdúszovát, Nagyhegyes közigazgatási területe adja. A múzeum célja és feladata: gyűjteni, megőrizni és közzétenni Ebes és a gyűjtőterületéhez tartozó települések tárgyi és szellemi örökségét.

Nagycenken egy neobarokk park közepén áll a 18. században emelt Széchenyi-kastély. A kastélyban látható kiállítások a régi és új kastélyszárnyakat összekötő fogadócsarnokon keresztül közelíthetők meg. Érdemes itt is körülnézni, hiszen a kastély eredeti berendezéséből a mozaikpadló és a klasszicista stílusú kandalló megmaradt. A kiállítás földszinti termei a Széchényi-család történetét, felemelkedését, és kiemelkedő alakjait, valamint Széchenyi István életét mutatja be. A korabeli bútorzattal, festményekkel és dokumentumokkal berendezett enteriőrök a 19. századi kastély hangulatát idézik.

A gyógyszertár ma is létezik Széchényi Múzeumpatika néven, a győri bencések fenntartásában. Névadója Széchényi György (1592–1695), 1658–1668-ig győri püspök, majd kalocsai, 1685-től esztergomi érsek, a győri jezsuiták egyik legnagyobb jótevője, a rendház építtetője. A patikában látható mellképét 1697-ben festették. A patika kiállítási tárgyai közül a legértékesebb az a delfinfüles bronzmozsár, amelyet 1660-ban Báthory Zsófia ajándékozott a jezsuitáknak , amiért fiát, I. Rákóczi Ferencet áttérítették a református hitről a katolikusra.

A kiállítás az érmelléki hagyományos népi halászat, valamint a népi vadfogás és a házi rágcsálók befogásának eszközeit mutatja be. A halász szerszámok mellett láthatunk nádvágót is. Megtekinthetjük az Érmelléken egykor elterjedt, lapos fenekű hajót (csónakot), amelyet úgynevezett csákrúddal, állva hajtottak előre. A búzát is sok helyről ilyen (helyi nevén) hajón hordták a malomba. A kiállítás egy vitrint szán a házkörüli rágcsálók elleni eszközök bemutatására. Az egyik leghatékonyabb ezek közül a famacska.

A Székely Nemzeti Múzeum Székelyföld legrégibb múzeuma, 1875-ben alapították. Kós Károly által tervezett gyönyörű épületben fogadja látogatóit, feladataként a székelység kulturális örökségének ápolásával. Könyvtárával, képtárával, múzeumaival és arborétumával a legnagyobb határon túli magyar közgyűjtemény.