Nevezetesség

Klebovicz-féle szabadkéményes, nádfedeles tájház. 1819-ben építették, melynek fába vésett bizonyítékát máig megtalálhatjuk. Tornácos, tölgyfa tartó oszlopokkal rendelkezik. A zsúpfedeles, döngölt agyagpadlót felváltotta a téglával kirakott alapzat és a nádtető. Háromosztatú lakóház, mely tisztaszobából, konyhából és a kisházból áll. Mára műemlék jellegű tájház.

Az egykori gazdaporta 1974 óta áll műemléki védelem alatt. A tájház amellett, hogy múzeumi kiállítóhelyként működik, helyet biztosít az év jeles napjaihoz és ünnepeihez fűződő rendezvényeknek. A parasztház a maga egyszerűségében őrzi a népi építészet és életmód kis darabkáját. A 18. századi nádtetős, vályogfalú ház hiteles környezetben mutatja be a város népművészeti értékeit. A szobákban vásárhelyi bútorok, hímzéseik, a csúcsi, tabáni és újvárosi tálasok munkái láthatók. A szabadkéményes konyha a 20. század elejét idézi. Az udvaron gazdasági épületek istállók, szín magtár és ólak sorakoznak.

A tágabb értelemben vett Galga mentéhez tartozó község római katolikus népességének hagyományos tárgyi világát bemutató kiállítóhely a Néprajzi Ház Dányban. Az épület a 19. század első felében épült, a portát a több generáción át élt Soós család birtokolta. Az egykori jellegzetes zsellérház népi műemlék. A ház 2011-ben megújult.

A falu régi tárgyi emlékeinek gyűjtését az 1980-as években Kertai Lászlóné tanárnő és az irányítása alatt lelkesen tevékenykedő szakkörös diákok kezdték el. Az összegyűjtött tárgyakat ekkoriban az iskola zsibongójában állították ki. A tudatos gyűjtőmunkát 1994 nyarán két lelkes gimnazista lány, Gombosi Beatrix és Szalai Anna folytatta. A rendkívül eredményes gyűjtőmunka után a lányok elhatározták, hogy a tárgyi gyűjtemény számára egy tájházat kell létrehozni. Az önkormányzat, a tulajdonában álló, éppen akkor megüresedett régi orvosi rendelő épületét ajánlotta fel e célra. 1994. november 18-án nyílt meg Rábapatona Község Néprajzi Kiállítása.

Az 1781-ben épült épületben (egykori Morgó csárda) néprajzi, helytörténeti kiállítások látogathatóak, két állandó és egy időszaki a kiállítótérben.

Érdemes ellátogatni a Néprajzi Múzeum Baranya népművészete című kiállítására, ahol a különböző magyar nyelvű néprajzi csoportokon kívül a baranyai horvátok, szerbek, németek és romák népi kultúrájának tárgyi lenyomatai is megtalálhatók. A kiállítás a Baranya megyében élő nemzetiségek tárgyi kultúráján keresztül mutatja be a XIX-XX. század letűnt paraszti világának emlékeit a legarchaikusabb kézműves munkáktól a családi manufaktúrák termékeiig.

Bátmonostoron a máig fent maradt viseletek, a 2006.januárban elhunyt szabómester, Papp István /Tóni Pista/ nevéhez és gyűjtőszenvedélyéhez kapcsolódnak. A helytörténeti magángyűjteményben az 1800-as évektől napjainkig viseletek, szőttesek, századfordulós ágyvég, tulipános láda, 1856-os facsavaros faprés, 1926-os prés, tiloló, gereben, kendertörő, rokka, cifra tányérok, köcsögök, az 1900-as évek elejéről bekeretezett monostori mirtuszos menyasszonyi koszorú és vőlegénykitűző hosszú szalaggal. A könyvtárhoz tartozó állandó kiállítás a bátmonostori népviseletet mutatja be régi családi fotókon keresztül az 1800-as évek elejétől napjainkig.

A Neszmélyi Arborétum Neszmély határában, Gombáspuszta mellett található ún. kísérleti erdő. A Trianon után elvesztett kárpáti fenyvesek pótlására szerte az országban létesítettek fenyőültetvényeket. Az erdei- illetve a feketefenyőket megtámadó gyökérrontó tapló illetve a lucfenyőket sújtó szúkárosítások miatt újra előtérbe kerültek az egzóta - külföldön őshonos - fajok.

Schöffer Miklós szülőháza évtizedeken keresztül adott méltó helyet különleges alkotásaiból álló gyűjteményének és kiállításának. A 21. században azonban a modern múzeumok felé egyre több elvárás fogalmazódik meg, melyek szükségessé teszik az épület és funkcióinak, szolgáltatásainak fejlesztését, bővítését. Schöffer Miklós a kibernetikus szobrászat egyik úttörője és jeles képviselője.

Házi és különleges állatok simogatója. Előzetes bejelentkezés szükséges.