Nevezetesség

A tájházban megismerhetik a sváb népművészet jellegzetességeit. Az egykori vendégfogadóból kialakított tájház pazar néprajzi gyűjteményt őriz. A sváb bútorok mellett a szuloki néprajzra jellemző használati tárgyak kaptak itt helyet.

A Tájház épülete és udvari, kerti épületelemei, kialakítása magán viseli az 1700-as évektől egészen a 20. század elejéig jellemző építkezési, lakóterületi elosztások jellegzetes vonásait, amelyek az itt élők számára meghatározó elrendezést jelentettek. Berendezése bemutatja az itt élő kiskun ember életviszonyait, lakásfelszerelését, használati tárgyait, a háztáji paraszti gazdálkodás eszközeit.

Az ősi bükki mesterségek, mint a favágás, szállítás, mész- és szénégetés, üvegfúvás, kovácsmesterség egykori munkaeszközeit, használati tárgyait, termékeit mutatja be a kiállítás. A gyűjtemény szabadon megtekinthető.

A gyűjtemény legkorábban kialakított egysége maga a néprajzi gyűjtemény, ez a galériával szemben, az egykori gazdasági épületben kapott helyet. A Kisgaléria mögötti árnyas kertben található az önellátó paraszti gazdaság földműveléssel, állattenyésztéssel kapcsolatos nagyobb méretű munkaeszközeit, gépeit bemutató szabadtéri kiállításunk. A Galéria az egykori iskola tantermében került kialakításra. Itt időszakos kiállításokat rendeznek.

A szabadtéri néprajzi kiállítóhelyként működő, utolsó tulajdonosáról Schumacher-háznak nevezett épület 1825-ben épült. Oromfala vakolatdíszes: az oromcsúcs alatt egyszerű függöny és cseppdísz, továbbá vakolatkeretes padlásszellőzők találhatók, majd kör alakú mezőben az építés évszáma olvasható. Az oromcsúcs alsó részét meanderszalag zárja, amelybe beékelődik az ablakok lándzsaíves szemöldökpárkánya. A két utcai ablakot vastábla védi. Udvari homlokzatán mellvédes, törpeoszlopos tornác húzódik, amely az utcáról és az udvarról egyaránt megközelíthető. Innen nyílik a lakótér, minden helyiség külön bejárattal.

Az egykor jelentős vízfolyás, ma belvízi főcsatorna, a Millér tiszai torkolatánál 1862-ben épült a zsilip, majd 1895-ben a szivattyútelep, ahol ma a vízügyi gépeket bemutató múzeum működik.

Debrecenben, a Kossuth u. 35. szám alatt lévő Dóczy Gimnázium főbejáratától jobbra található egy kapu, mely a gimnázium udvarára vezet, ahol a Szabó Magda Emlékház épülete található. Az irodalmi emlékház 2017 óta működik az írónő egykori iskolájának, a Dóczi Leánynevelő Intézetnek az udvarán.

A 4,5 km-es tanösvény kiinduló, és egyben végpontja a Szalamandra Ház. Önálló jelzése nincs, meglévő turistaútvonalakon, ill. jelölés nélküli erdei utakon halad. Az elágazási pontokat nyilak jelzik. A sajátos karsztos felszínen egyaránt megtaláljuk a hegyvidéki, a mediterrán, illetve a kontinentális erdőssztyepre jellemző fajok képviselőit. Itt található a térség egyik legjelentősebb kultúrtörténeti értéke, a romjaiban is impozáns látványt nyújtó Szádvár.

A területen megtalálhatók a szikes és a löszpusztai növények egyaránt, s betekinthetünk egy szárnyékerdő és a kunhalmok élővilágába is. A tanösvény megismerését információs táblarendszer is segíti. Bejárható gyalogosan.

A Szalkszentmártoni Petőfi Sándor Emlékkiállítás a legnagyobb korabeli hiteles helyszínen mutatja be lánglelkű költőnk, Petőfi Sándor legtermékenyebb korszakát. Petőfi Sándor 112 verset, két drámát (Zöld Marci, Tigris és hiéna) és egy regényt (A hóhér kötele) is írt Szalkszentmártonban. A hazai bemutatóhelyek közül itt tekinthető meg a legtöbb olyan relikvia, műtárgy, amelyet Petőfi Sándor, illetve a szülei használtak.