Az épület az 1920-as években épült, a benne található bútorokat a helyiek ajándékozták a leendő tájháznak. A polgári házat a környéken „Énekes-ház” néven említik, mert a Sopronban élő jó módú Énekes család építette, akik kántorként dolgoztak Sopronkövesden. A felső szobában egy tisztaszobát rendeztek be, amelyben a festett bútorok rábaközi mintával díszítettek. A textilanyag szintén a rábaközi motívumkincset mutatja be, melyet a helyi hímzőkör készített el a tájház számára. A szoba előtt található helyiségben Mentes Tibor, sopronkövesdi cipész hagyatéka látható. A hátsó épületrész szoba-konyha-kamra beosztású. A belső szobában és konyhában a családi élettér látható berendezve. A kisméretű istállóban feltehetően lovakat és szarvasmarhákat tartottak. A szekértárolóban különböző mezőgazdasági eszközök láthatók, valamint a funkciónak megfelelően egy szekér is.
Az épület az 1920-as években épült, a benne található bútorokat a helyiek ajándékozták a leendő tájháznak. A polgári házat a környéken „Énekes-ház” néven említik, mert a Sopronban élő jó módú Énekes család építette, akik kántorként dolgoztak Sopronkövesden. A felső szobában egy tisztaszobát rendeztek be, amelyben a festett bútorok rábaközi mintával díszítettek. A textilanyag szintén a rábaközi motívumkincset mutatja be, melyet a helyi hímzőkör készített el a tájház számára. A szoba előtt található helyiségben Mentes Tibor, sopronkövesdi cipész hagyatéka látható. A hátsó épületrész szoba-konyha-kamra beosztású. A belső szobában és konyhában a családi élettér látható berendezve. A kisméretű istállóban feltehetően lovakat és szarvasmarhákat tartottak. A szekértárolóban különböző mezőgazdasági eszközök láthatók, valamint a funkciónak megfelelően egy szekér is.
Az épület az 1920-as években épült, a benne található bútorokat a helyiek ajándékozták a leendő tájháznak. A polgári házat a környéken „Énekes-ház” néven említik, mert a Sopronban élő jó módú Énekes család építette, akik kántorként dolgoztak Sopronkövesden. A felső szobában egy tisztaszobát rendeztek be, amelyben a festett bútorok rábaközi mintával díszítettek. A textilanyag szintén a rábaközi motívumkincset mutatja be, melyet a helyi hímzőkör készített el a tájház számára. A szoba előtt található helyiségben Mentes Tibor, sopronkövesdi cipész hagyatéka látható. A hátsó épületrész szoba-konyha-kamra beosztású. A belső szobában és konyhában a családi élettér látható berendezve. A kisméretű istállóban feltehetően lovakat és szarvasmarhákat tartottak. A szekértárolóban különböző mezőgazdasági eszközök láthatók, valamint a funkciónak megfelelően egy szekér is.
A Tájház a soroksári svábság egyik kulturális központja, ahol a minden évben több alkalommal gyűlnek össze a soroksáriak, hogy részt vegyenek különböző hagyományőrző programokon és rendezvényeken.
Sváb közösség korabeli tárgyait, eszközeit emlékeit mutatja be a gyűjtemény. Hétfőtől péntekig lehet előzetesen bejelentkezni a látogatásra az önkormányzat elérhetőségén.
A tájházban megismerhetik a sváb népművészet jellegzetességeit. Az egykori vendégfogadóból kialakított tájház pazar néprajzi gyűjteményt őriz. A sváb bútorok mellett a szuloki néprajzra jellemző használati tárgyak kaptak itt helyet.
A Tájház épülete és udvari, kerti épületelemei, kialakítása magán viseli az 1700-as évektől egészen a 20. század elejéig jellemző építkezési, lakóterületi elosztások jellegzetes vonásait, amelyek az itt élők számára meghatározó elrendezést jelentettek. Berendezése bemutatja az itt élő kiskun ember életviszonyait, lakásfelszerelését, használati tárgyait, a háztáji paraszti gazdálkodás eszközeit.
A Tájház épülete és udvari, kerti épületelemei, kialakítása magán viseli az 1700-as évektől egészen a 20. század elejéig jellemző építkezési, lakóterületi elosztások jellegzetes vonásait, amelyek az itt élők számára meghatározó elrendezést jelentettek. Berendezése bemutatja az itt élő kiskun ember életviszonyait, lakásfelszerelését, használati tárgyait, a háztáji paraszti gazdálkodás eszközeit.
A Tájház épülete és udvari, kerti épületelemei, kialakítása magán viseli az 1700-as évektől egészen a 20. század elejéig jellemző építkezési, lakóterületi elosztások jellegzetes vonásait, amelyek az itt élők számára meghatározó elrendezést jelentettek. Berendezése bemutatja az itt élő kiskun ember életviszonyait, lakásfelszerelését, használati tárgyait, a háztáji paraszti gazdálkodás eszközeit.
A gyűjtemény legkorábban kialakított egysége maga a néprajzi gyűjtemény, ez a galériával szemben, az egykori gazdasági épületben kapott helyet. A Kisgaléria mögötti árnyas kertben található az önellátó paraszti gazdaság földműveléssel, állattenyésztéssel kapcsolatos nagyobb méretű munkaeszközeit, gépeit bemutató szabadtéri kiállításunk. A Galéria az egykori iskola tantermében került kialakításra. Itt időszakos kiállításokat rendeznek.
A gyűjtemény legkorábban kialakított egysége maga a néprajzi gyűjtemény, ez a galériával szemben, az egykori gazdasági épületben kapott helyet. A Kisgaléria mögötti árnyas kertben található az önellátó paraszti gazdaság földműveléssel, állattenyésztéssel kapcsolatos nagyobb méretű munkaeszközeit, gépeit bemutató szabadtéri kiállításunk. A Galéria az egykori iskola tantermében került kialakításra. Itt időszakos kiállításokat rendeznek.
A gyűjtemény legkorábban kialakított egysége maga a néprajzi gyűjtemény, ez a galériával szemben, az egykori gazdasági épületben kapott helyet. A Kisgaléria mögötti árnyas kertben található az önellátó paraszti gazdaság földműveléssel, állattenyésztéssel kapcsolatos nagyobb méretű munkaeszközeit, gépeit bemutató szabadtéri kiállításunk. A Galéria az egykori iskola tantermében került kialakításra. Itt időszakos kiállításokat rendeznek.
A hagyományosan hármas osztatú főépületben az első szoba és a konyha enteriőrjét láthatjuk, viseletbe öltöztetett babákkal. A hátsó szoba az időszaki kiállítások helye. A nyárikonyhában kézműves műhely működik, elsősorban hímző és szövő tevékenységgel, gyermekfoglalkozásokkal. A porta hátsó traktusában a fészer rendezvények színteréül szolgál, itt áll a (rekonstruált) kemence. A fészer melletti helyiségekben kaptak helyet a háztartási és gazdasági eszközök, ide kerül a komplett, működőképes kovácsműhely is. A tájház gyűjteményének különleges darabjai a fehér lyukhímzéssel készült viseleti és lakberendezési darabok valamint 3 egyedi fényképkollekció ( az 1. világháború idején készült műtermi fotók, Gönyey Sándor etnográfus felvételei az 1930-as évekből és a 2003-ban Fuszenecker Ferenc és Lőrincz Ferenc által megörökített „Ezredvégi szadai arcok”).
A hagyományosan hármas osztatú főépületben az első szoba és a konyha enteriőrjét láthatjuk, viseletbe öltöztetett babákkal. A hátsó szoba az időszaki kiállítások helye. A nyárikonyhában kézműves műhely működik, elsősorban hímző és szövő tevékenységgel, gyermekfoglalkozásokkal. A porta hátsó traktusában a fészer rendezvények színteréül szolgál, itt áll a (rekonstruált) kemence. A fészer melletti helyiségekben kaptak helyet a háztartási és gazdasági eszközök, ide kerül a komplett, működőképes kovácsműhely is. A tájház gyűjteményének különleges darabjai a fehér lyukhímzéssel készült viseleti és lakberendezési darabok valamint 3 egyedi fényképkollekció ( az 1. világháború idején készült műtermi fotók, Gönyey Sándor etnográfus felvételei az 1930-as évekből és a 2003-ban Fuszenecker Ferenc és Lőrincz Ferenc által megörökített „Ezredvégi szadai arcok”).
A hagyományosan hármas osztatú főépületben az első szoba és a konyha enteriőrjét láthatjuk, viseletbe öltöztetett babákkal. A hátsó szoba az időszaki kiállítások helye. A nyárikonyhában kézműves műhely működik, elsősorban hímző és szövő tevékenységgel, gyermekfoglalkozásokkal. A porta hátsó traktusában a fészer rendezvények színteréül szolgál, itt áll a (rekonstruált) kemence. A fészer melletti helyiségekben kaptak helyet a háztartási és gazdasági eszközök, ide kerül a komplett, működőképes kovácsműhely is. A tájház gyűjteményének különleges darabjai a fehér lyukhímzéssel készült viseleti és lakberendezési darabok valamint 3 egyedi fényképkollekció ( az 1. világháború idején készült műtermi fotók, Gönyey Sándor etnográfus felvételei az 1930-as évekből és a 2003-ban Fuszenecker Ferenc és Lőrincz Ferenc által megörökített „Ezredvégi szadai arcok”).
Az épület a német származású Sziebert család tulajdona volt, melyet a község Önkormányzata vásárolt meg. A család több berendezési tárgyat hagyott a házban, a többi tárgyat, eszközt, fotókat a falu lelkes lakói gyűjtötték össze, adományozták. Az épület olyan helyi sajátosságokat is feltár, amely a népi építészet ritkán látott értékei: régi lakótér kis konyhai belépővel, ahonnan egy belső füstölő kamra lett kialakítva, külső tároló kamra. A legfőbb cél, hogy tájházzal, és annak környezetében lévő építményekkel (udvar, nyári konyha, pajta, ólak, góré, gólyagémes kút stb.), bemutassák a XX. sz. közepétől használatos paraszti kultúrát.
Az épület a német származású Sziebert család tulajdona volt, melyet a község Önkormányzata vásárolt meg. A család több berendezési tárgyat hagyott a házban, a többi tárgyat, eszközt, fotókat a falu lelkes lakói gyűjtötték össze, adományozták. Az épület olyan helyi sajátosságokat is feltár, amely a népi építészet ritkán látott értékei: régi lakótér kis konyhai belépővel, ahonnan egy belső füstölő kamra lett kialakítva, külső tároló kamra. A legfőbb cél, hogy tájházzal, és annak környezetében lévő építményekkel (udvar, nyári konyha, pajta, ólak, góré, gólyagémes kút stb.), bemutassák a XX. sz. közepétől használatos paraszti kultúrát.
Az épület a német származású Sziebert család tulajdona volt, melyet a község Önkormányzata vásárolt meg. A család több berendezési tárgyat hagyott a házban, a többi tárgyat, eszközt, fotókat a falu lelkes lakói gyűjtötték össze, adományozták. Az épület olyan helyi sajátosságokat is feltár, amely a népi építészet ritkán látott értékei: régi lakótér kis konyhai belépővel, ahonnan egy belső füstölő kamra lett kialakítva, külső tároló kamra. A legfőbb cél, hogy tájházzal, és annak környezetében lévő építményekkel (udvar, nyári konyha, pajta, ólak, góré, gólyagémes kút stb.), bemutassák a XX. sz. közepétől használatos paraszti kultúrát.
A Szaporcai Cifraház egy eredeti állapotában megmaradt és a Népi Építészeti Program keretében felújított, módos, ormánsági parasztház, a hozzá tartozó portával. Élő tájház, művészeti-, kulturális-, közösségi színtér, ahol nem csak díszlet a falusi környezet. Célunk, hogy ráirányítsuk a figyelmet kistérségünkre, azok értékeire, és emellett minőségi szórakozási, kikapcsolódási és szellemi értelemben is feltöltődési lehetőséget nyújtsunk a helyieknek és az ide érkezőknek is, emberek, kultúrák találkozását és egymásra hatását lehetővé tevő helyszíneket és alkalmakat biztosítsunk.
A Szaporcai Cifraház egy eredeti állapotában megmaradt és a Népi Építészeti Program keretében felújított, módos, ormánsági parasztház, a hozzá tartozó portával. Élő tájház, művészeti-, kulturális-, közösségi színtér, ahol nem csak díszlet a falusi környezet. Célunk, hogy ráirányítsuk a figyelmet kistérségünkre, azok értékeire, és emellett minőségi szórakozási, kikapcsolódási és szellemi értelemben is feltöltődési lehetőséget nyújtsunk a helyieknek és az ide érkezőknek is, emberek, kultúrák találkozását és egymásra hatását lehetővé tevő helyszíneket és alkalmakat biztosítsunk.
A Szaporcai Cifraház egy eredeti állapotában megmaradt és a Népi Építészeti Program keretében felújított, módos, ormánsági parasztház, a hozzá tartozó portával. Élő tájház, művészeti-, kulturális-, közösségi színtér, ahol nem csak díszlet a falusi környezet. Célunk, hogy ráirányítsuk a figyelmet kistérségünkre, azok értékeire, és emellett minőségi szórakozási, kikapcsolódási és szellemi értelemben is feltöltődési lehetőséget nyújtsunk a helyieknek és az ide érkezőknek is, emberek, kultúrák találkozását és egymásra hatását lehetővé tevő helyszíneket és alkalmakat biztosítsunk.
A vályogból épített, náddal fedett ház a 19. századi szarvasi gazdák lakóházainak tipikus példája. Megelevenedik az e házakban hajdanában élő és szorgoskodó, a Felvidékről származó tót parasztok mindennapi élete. A kiállítás a szarvasi szlovákok hagyományos ház- és lakáskultúráját mutatja be egy jellegzetes 19. századi népi lakóházban.
A vályogból épített, náddal fedett ház a 19. századi szarvasi gazdák lakóházainak tipikus példája. Megelevenedik az e házakban hajdanában élő és szorgoskodó, a Felvidékről származó tót parasztok mindennapi élete. A kiállítás a szarvasi szlovákok hagyományos ház- és lakáskultúráját mutatja be egy jellegzetes 19. századi népi lakóházban.
A vályogból épített, náddal fedett ház a 19. századi szarvasi gazdák lakóházainak tipikus példája. Megelevenedik az e házakban hajdanában élő és szorgoskodó, a Felvidékről származó tót parasztok mindennapi élete. A kiállítás a szarvasi szlovákok hagyományos ház- és lakáskultúráját mutatja be egy jellegzetes 19. századi népi lakóházban.
