Az 1850-es évekből származó épület keskeny, hosszúgangos, faoszlopos, a régi építészet minden jellegzetességét magán viselő parasztház. A borított fafödémes téglapadozatos konyhában található a falu utolsó megmaradt kemencéje. Igen sok és érdekes használati eszközt gyűjtöttek össze a helyiek, pld. tálasokat, rajtuk tányérokkal, korsókkal, köcsögökkel. Gyönyörű régi mérleg, fa és mázas edények sorakoznak a polcokon és a kemence tetején.
Az 1850-es évekből származó épület keskeny, hosszúgangos, faoszlopos, a régi építészet minden jellegzetességét magán viselő parasztház. A borított fafödémes téglapadozatos konyhában található a falu utolsó megmaradt kemencéje. Igen sok és érdekes használati eszközt gyűjtöttek össze a helyiek, pld. tálasokat, rajtuk tányérokkal, korsókkal, köcsögökkel. Gyönyörű régi mérleg, fa és mázas edények sorakoznak a polcokon és a kemence tetején.
Az 1850-es évekből származó épület keskeny, hosszúgangos, faoszlopos, a régi építészet minden jellegzetességét magán viselő parasztház. A borított fafödémes téglapadozatos konyhában található a falu utolsó megmaradt kemencéje. Igen sok és érdekes használati eszközt gyűjtöttek össze a helyiek, pld. tálasokat, rajtuk tányérokkal, korsókkal, köcsögökkel. Gyönyörű régi mérleg, fa és mázas edények sorakoznak a polcokon és a kemence tetején.
Az itt található tárgyakat a helyi német és szlovák lakosság adta a tájház részére. Az első helyiség a kamra, a piliscsabai parasztság és iparosság munkaeszközeit, hétköznapjait és ünnepnapjait mutatja be, használati tárgyak és korabeli fényképek segítségével. Utána következik a konyha, amelyben a paraszti élet mindennapi használati tárgyai kaptak helyet. A szobában a paraszti és polgári lakosság bútorait és a paraszti ünnepi viseletet láthatjuk. A tárgyak nagy része az 1900-as évektől 1946-ig terjedő időszakot idézi meg.
Az itt található tárgyakat a helyi német és szlovák lakosság adta a tájház részére. Az első helyiség a kamra, a piliscsabai parasztság és iparosság munkaeszközeit, hétköznapjait és ünnepnapjait mutatja be, használati tárgyak és korabeli fényképek segítségével. Utána következik a konyha, amelyben a paraszti élet mindennapi használati tárgyai kaptak helyet. A szobában a paraszti és polgári lakosság bútorait és a paraszti ünnepi viseletet láthatjuk. A tárgyak nagy része az 1900-as évektől 1946-ig terjedő időszakot idézi meg.
Az itt található tárgyakat a helyi német és szlovák lakosság adta a tájház részére. Az első helyiség a kamra, a piliscsabai parasztság és iparosság munkaeszközeit, hétköznapjait és ünnepnapjait mutatja be, használati tárgyak és korabeli fényképek segítségével. Utána következik a konyha, amelyben a paraszti élet mindennapi használati tárgyai kaptak helyet. A szobában a paraszti és polgári lakosság bútorait és a paraszti ünnepi viseletet láthatjuk. A tárgyak nagy része az 1900-as évektől 1946-ig terjedő időszakot idézi meg.
A fekedi német nemzetiségi tájház a falu központi részén, a templom mellett helyezkedik el, hosszú, keskeny, az utca felé enyhén lejtős telken. Az épület a falu legrégebbi házai közül való, pontos építési éve és építtetőjének neve azonban nem ismert. A lakóépület rész a régebbi; a melléképületeket, istállót a 20. század elején, az általános vagyoni helyzet javulásakor nagyobbra építették, erre a lakóépület esetében már nem került sor. A ház utolsó lakói a Heller család tagjai voltak, haláluk után 10 évig lakatlan volt az ingatlan, tájházként 2011-ben nyitotta meg kapuit. A tájház bemutatja őseink, a svábság falusi életformáját, használati tárgyaikat, hétköznapi és vasárnapi viseleteiket, főzési, étkezési és egyéb szokásaikat.
A fekedi német nemzetiségi tájház a falu központi részén, a templom mellett helyezkedik el, hosszú, keskeny, az utca felé enyhén lejtős telken. Az épület a falu legrégebbi házai közül való, pontos építési éve és építtetőjének neve azonban nem ismert. A lakóépület rész a régebbi; a melléképületeket, istállót a 20. század elején, az általános vagyoni helyzet javulásakor nagyobbra építették, erre a lakóépület esetében már nem került sor. A ház utolsó lakói a Heller család tagjai voltak, haláluk után 10 évig lakatlan volt az ingatlan, tájházként 2011-ben nyitotta meg kapuit. A tájház bemutatja őseink, a svábság falusi életformáját, használati tárgyaikat, hétköznapi és vasárnapi viseleteiket, főzési, étkezési és egyéb szokásaikat.
A fekedi német nemzetiségi tájház a falu központi részén, a templom mellett helyezkedik el, hosszú, keskeny, az utca felé enyhén lejtős telken. Az épület a falu legrégebbi házai közül való, pontos építési éve és építtetőjének neve azonban nem ismert. A lakóépület rész a régebbi; a melléképületeket, istállót a 20. század elején, az általános vagyoni helyzet javulásakor nagyobbra építették, erre a lakóépület esetében már nem került sor. A ház utolsó lakói a Heller család tagjai voltak, haláluk után 10 évig lakatlan volt az ingatlan, tájházként 2011-ben nyitotta meg kapuit. A tájház bemutatja őseink, a svábság falusi életformáját, használati tárgyaikat, hétköznapi és vasárnapi viseleteiket, főzési, étkezési és egyéb szokásaikat.
A Felpéci Tájház a közösség számára nyitott intézmény, mely Felpéc tárgyi és szellemi emlékeit gyűjti, őrzi. Részt vállal a vidéki Magyarország kulturális örökségének megőrzésében, a település helyi értékeinek feltárásában, az értéktár létrehozásában, annak hasznosításában. Szabadidős, népfőiskolai programjain keresztül a tárgyi emlékek, az életmód és a szokások bemutatásával, elméleti ismeretek és a mai ember mindennapi életben is hasznosítható gyakorlati tudás közvetítésével segíti a népi hagyományok jobb megértését, hozzájárul a magyar kultúra hazai és nemzetközi szintű népszerűsítéséhez.
A Felpéci Tájház a közösség számára nyitott intézmény, mely Felpéc tárgyi és szellemi emlékeit gyűjti, őrzi. Részt vállal a vidéki Magyarország kulturális örökségének megőrzésében, a település helyi értékeinek feltárásában, az értéktár létrehozásában, annak hasznosításában. Szabadidős, népfőiskolai programjain keresztül a tárgyi emlékek, az életmód és a szokások bemutatásával, elméleti ismeretek és a mai ember mindennapi életben is hasznosítható gyakorlati tudás közvetítésével segíti a népi hagyományok jobb megértését, hozzájárul a magyar kultúra hazai és nemzetközi szintű népszerűsítéséhez.
A Felpéci Tájház a közösség számára nyitott intézmény, mely Felpéc tárgyi és szellemi emlékeit gyűjti, őrzi. Részt vállal a vidéki Magyarország kulturális örökségének megőrzésében, a település helyi értékeinek feltárásában, az értéktár létrehozásában, annak hasznosításában. Szabadidős, népfőiskolai programjain keresztül a tárgyi emlékek, az életmód és a szokások bemutatásával, elméleti ismeretek és a mai ember mindennapi életben is hasznosítható gyakorlati tudás közvetítésével segíti a népi hagyományok jobb megértését, hozzájárul a magyar kultúra hazai és nemzetközi szintű népszerűsítéséhez.
A tájház épülete eredetileg parasztház volt, amit „harangozóház`-nak használtak. Az 1900-as évek elejétől a harangozó lakott itt feleségével és három lányával. Külső-belső felújítása és a kapcsolódó zöld felületének rendezése által az önkormányzat idegenforgalmi célra kialakította a felsőtárkányi néprajzi értékek tárházát. Folyamatos látogathatósága révén megismerteti a helyi és az ide látogató emberekkel a felsőtárkányi néphagyományokat, a népviselet jellegzetességeit. A régi tárgyak a század eleji paraszti életről mesélnek. A tájház előzetes bejelentkezés után, ingyenesen látogatható.
A tájház épülete eredetileg parasztház volt, amit „harangozóház`-nak használtak. Az 1900-as évek elejétől a harangozó lakott itt feleségével és három lányával. Külső-belső felújítása és a kapcsolódó zöld felületének rendezése által az önkormányzat idegenforgalmi célra kialakította a felsőtárkányi néprajzi értékek tárházát. Folyamatos látogathatósága révén megismerteti a helyi és az ide látogató emberekkel a felsőtárkányi néphagyományokat, a népviselet jellegzetességeit. A régi tárgyak a század eleji paraszti életről mesélnek. A tájház előzetes bejelentkezés után, ingyenesen látogatható.
A tájház épülete eredetileg parasztház volt, amit „harangozóház`-nak használtak. Az 1900-as évek elejétől a harangozó lakott itt feleségével és három lányával. Külső-belső felújítása és a kapcsolódó zöld felületének rendezése által az önkormányzat idegenforgalmi célra kialakította a felsőtárkányi néprajzi értékek tárházát. Folyamatos látogathatósága révén megismerteti a helyi és az ide látogató emberekkel a felsőtárkányi néphagyományokat, a népviselet jellegzetességeit. A régi tárgyak a század eleji paraszti életről mesélnek. A tájház előzetes bejelentkezés után, ingyenesen látogatható.
1898-ban épült a ház. Az első és hátsó ház pacsit falból készült (sövénnyel szőtt vert falból), valamint a kemence a pitvarban. 1920-30 között ablakcserére került sor első nagyobb felújításként. Az első ház és a tornác 1940-51 között lett alákövezve és padlózva, valamint a pitvar elválasztódott. A szobában felül, a hátsó házban alul volt a mestergerenda, melyet az 50-es években vágtak ki. A csűr az udvar közepén a kútnál állt, majd 1951-ben a disznóóllal kiegészült, így a szekér teljesen körbefordulhatott az egységen. 1957-ben a pince fölé kisházat emeltek. Elől egy kisszobával, ill. hátul a magtárral. A magtár lebetonozott, válaszfalakkal ellátott helyiség volt, melyben a búzát, árpát, rozst és zabot külön lehetett tárolni. A két ház között volt a kemence és a szuszék. A Tájházban programokat is tartanak, szeretettel várnak mindenkit.
1898-ban épült a ház. Az első és hátsó ház pacsit falból készült (sövénnyel szőtt vert falból), valamint a kemence a pitvarban. 1920-30 között ablakcserére került sor első nagyobb felújításként. Az első ház és a tornác 1940-51 között lett alákövezve és padlózva, valamint a pitvar elválasztódott. A szobában felül, a hátsó házban alul volt a mestergerenda, melyet az 50-es években vágtak ki. A csűr az udvar közepén a kútnál állt, majd 1951-ben a disznóóllal kiegészült, így a szekér teljesen körbefordulhatott az egységen. 1957-ben a pince fölé kisházat emeltek. Elől egy kisszobával, ill. hátul a magtárral. A magtár lebetonozott, válaszfalakkal ellátott helyiség volt, melyben a búzát, árpát, rozst és zabot külön lehetett tárolni. A két ház között volt a kemence és a szuszék. A Tájházban programokat is tartanak, szeretettel várnak mindenkit.
1898-ban épült a ház. Az első és hátsó ház pacsit falból készült (sövénnyel szőtt vert falból), valamint a kemence a pitvarban. 1920-30 között ablakcserére került sor első nagyobb felújításként. Az első ház és a tornác 1940-51 között lett alákövezve és padlózva, valamint a pitvar elválasztódott. A szobában felül, a hátsó házban alul volt a mestergerenda, melyet az 50-es években vágtak ki. A csűr az udvar közepén a kútnál állt, majd 1951-ben a disznóóllal kiegészült, így a szekér teljesen körbefordulhatott az egységen. 1957-ben a pince fölé kisházat emeltek. Elől egy kisszobával, ill. hátul a magtárral. A magtár lebetonozott, válaszfalakkal ellátott helyiség volt, melyben a búzát, árpát, rozst és zabot külön lehetett tárolni. A két ház között volt a kemence és a szuszék. A Tájházban programokat is tartanak, szeretettel várnak mindenkit.
A Fertő-vidéki, legendásan szép, egységes, fűrészfogas beépítésű széplaki utcasor az 1930-as évektől minden jelentősebb népi építészetet tárgyaló műben szerepel. Szerencsénkre ebből az utcasorból öt egymás mellett álló ház megmaradt, így lehetőség nyílt arra, hogy a hagyományos háztípus bemutatásán túl a valamikori utcakép hangulatát is felidézzük.
A Fertő-vidéki, legendásan szép, egységes, fűrészfogas beépítésű széplaki utcasor az 1930-as évektől minden jelentősebb népi építészetet tárgyaló műben szerepel. Szerencsénkre ebből az utcasorból öt egymás mellett álló ház megmaradt, így lehetőség nyílt arra, hogy a hagyományos háztípus bemutatásán túl a valamikori utcakép hangulatát is felidézzük.
A Fertő-vidéki, legendásan szép, egységes, fűrészfogas beépítésű széplaki utcasor az 1930-as évektől minden jelentősebb népi építészetet tárgyaló műben szerepel. Szerencsénkre ebből az utcasorból öt egymás mellett álló ház megmaradt, így lehetőség nyílt arra, hogy a hagyományos háztípus bemutatásán túl a valamikori utcakép hangulatát is felidézzük.