Őslénytani Telep

Egy hónappal később Tasnádi Kubacska András az Élet és Tudomány c. hetilapban napvilágit látott népszerű cikkében első ízben fényképet is közölt a leletről. Szintén 1967-ben a humán evolócióval foglalkozó budapesti szimpóziumon Kretzoi előadásában bemutatta a leletet, amelynek publikációja 1969-ben jelent meg.
1969-ben Hernyák Gábor az első példány helyszínén újabb, teljesebb állkapcsot talált, aminek hatására Kretzoi Miklós vezetésével szakértői csoport utazott a helyszínre, s ott kisebb gyűjtéseket is végeztek.
A rendszeres ásatások Kretzoi Miklós vezetésével 1971-ben kezdődtek meg a Központ Földtani Hivatal megbízásából a Magyar Állami Földtani Intézet és a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem együttműködésében. Már az első ásatási évben három hominoida (kihalt emberszabású majom) lelet került elő az I. sz. lelőhelyről. 1972-ben a II. sz lelőhelyen megtalálták a RUD-7 jelű leletet, a Bodvapithecus altipalatus, valamit a RUD-9 jelű alsó állkapcsot, a Pliopithecus (Anapithecus) hernyaki holotypusát. Egy évvel később, 1973-ban az I. sz. lelőhelyet egy tavaszi hóolvadás gyakorlatilag megsemmisítette. A Kretzoi Miklós által vezetett és 1978-ig tartó ásatások alatt a rudabányai külfejtés területén több ősmaradvány lelőhelyet sikerült felfedezni, és azokon gyűjtéseket végezni. Az ásatások első hét évében 74 tételből álló hominoida anyagot sikerült begyűjteni, megjelentek az első publikációk, másolatok készültek a leletekről, s több külföldi szakértő is megtekintette a lelőhelyet.