Múzeum

A falumúzeum alapját az 1977-ben elhunyt Molnár László tanár vetette meg, aki az 1960-as évektől lelkesen gyűjtötte a paraszti élet használati tárgyait. A gyűjteményt az iskola padlásán tárolták, innen kerültek az ép darabok a falumúzeum kiállításába. A falumúzeum ügyét Varró István tanácselnök magáénak érezte és 1983-ban megnyílt a néprajzi kiállítás, a község anyagi támogatásával és jelentős társadalmi munkával.

Az itt található tárgyakat a helyi német és szlovák lakosság adta a tájház részére. Az első helyiség a kamra, a piliscsabai parasztság és iparosság munkaeszközeit, hétköznapjait és ünnepnapjait mutatja be, használati tárgyak és korabeli fényképek segítségével. Utána következik a konyha, amelyben a paraszti élet mindennapi használati tárgyai kaptak helyet. A szobában a paraszti és polgári lakosság bútorait és a paraszti ünnepi viseletet láthatjuk. A tárgyak nagy része az 1900-as évektől 1946-ig terjedő időszakot idézi meg.

Varsányban, az ó-faluban régi építészeti stílust tükröző parasztházak állnak, ezek egyikében található a Falumúzeum. Ez az épület egyedülálló, nincs több ilyen a faluban. A ház 1895-ben épült, utolsó tulajdonosa, Szép Erzsébet (Bözsi néni) a településnek ajándékozta. A szépen felújított épületben készült állandó kiállítás bemutatja az itt lakó emberek életmódját, használati tárgyait, szokásait. A kiállítás a helyi, hagyományos használati eszközökből áll, melyek az adományozó hagyatékából és a helyi lakosság felajánlásaiból áll.

A cél egy olyan XXI. századi élményközpontú múzeum létrehozása volt, mely interaktívan ismerteti meg a látogatót a fekete gólya életével. A kiállítóhely illeszkedik a Duna-Dráva Nemzeti Park céljaihoz: egy-egy jelentős, védett fajt kulturális és természetvédelmi szempontból bemutató tematikus múzeumok füzérének kialakításához a Nemzeti Park területén.

A belváros szívében, a Dóm tértől egy percnyi sétára található a Móra Ferenc Múzeum történeti kiállítóhelye, a Fekete ház. A gyönyörű neogótikus épület értékes kiállítások színhelye. Az itt tárolt anyag történeti, irodalomtörténeti és iparművészeti részre bontható. Különleges darab például Szeged város Mátyás-kori pecsétnyomója, a puskaműves céh 18. századi serlege. Az iparművészeti gyűjtemény tárgyai közül kiemelkednek a hímzett és festett textilek. Az irodalomtörténeti gyűjtemény zömét három szegedi író, Móra Ferenc, Juhász Gyula és Tömörkény István munkássága teszi ki, de jelentősnek mondható a Budai György- és a Radnóti Miklós-anyag is. A patinás épület földszintje és emelete értékes időszaki kiállítások helye.

A nagy magyar író fia, ifj. Fekete István apja hagyatékának nagyobbik részét szétosztotta. Dombóvárra került számos vadászati trófea, az író utolsó íróasztala, rádiója, lámpája, vadászigazolványa, útlevele, halászjegye, iskolai bizonyítványai, és sok más.

A Fekete Sas Patika 1971-ben szűnt meg gyógyszertárként működni. 1975-ben, az épület és a berendezés szakszerű restaurálását követően, már múzeumként nyitotta meg ajtaját a közönség előtt. A több mint kétszáz esztendő eseményei, tulajdonos- és ízlésváltozásai mind nyomot hagytak a bútorzaton és a felszerelésen. Ám az egymást követő patikusok hagyománytiszteletének köszönhetően e hosszú korszak egésze illusztrálható a ránk maradt eredeti tárgyak meglepő sokaságával.

A Fekete Szerecseny Patika szerves része a Kőszegi Városi Múzeumnak, amely a hazai gyógyszerészet gazdag Vas megyei emlékanyagát mutatja be. Látványában ez a kiállítóhelyünk nem versenyezhet a laikusok által is őszinte csodálattal szemlélt jezsuita bútorzattal, azonban egyedülállóan régi volta, valamint a bemutatott gazdag enteriőrök és eszközanyag miatt szakmai értéke talán nagyobb. Hazánkban csak itt látható, szó szerint egymás mellet a 17. századi officina és laboratórium, illetve azok 19. századi párjai.

Veszprém egyetlen épségben megmaradt, működőképes vízimalmában. Az interaktív malomtörténeti kiállításon idegenvezetéssel megtekinthető a malom teljes szerkezete. Látványőrlésükön felöntenek a garatra és beindítják a malomszerkezetet is. A gyermekeket külön játszószobával várják.

A város helytörténeti gyűjteményeként 1951-ben alapított, Ferenczy Károly festőművész nevét viselő múzeum a Kossuth Lajos utcában álló műemléképületben, a XVIII. századi Pajor-kúriában kapott 2013-ban új elhelyezést. Jelenleg időszaki kiállításoknak ad otthont: falai között huszadik századi és kortárs, szentendrei kötődésű és nemzetközi tárlatok egyaránt látogathatók.