Múzeum

A falumúzeum kiállítása a csömöri lakóházak hagyományos berendezését, illetve a paraszti viseletet igyekszik bemutatni. A múzeum egyik legértékesebb bútordarabja, az 1860-as évekből származó nagyméretű festett láda.

Az elsősorban néprajzi értékeket bemutató kiállítás két újabb bemutatóval bővült, megtekinthető Lukács Gyula műbútorasztalos műhelye, és id. Nagy Károly méltán elismert ásványgyűjteménye. A Falumúzeum udvarán felépült gyönyörű kemence egyedi hangulatot teremt a múzeum hagyományossá vált rendezvényeihez- Múzeumok éjszakája, Augusztus 20-án kenyérszentelés, Múzeumok őszi fesztiválja.

Az 1983-ban megnyílt múzeum hagyományosan berendezett lakásbelsőt mutat be - bútorokkal, konyhai és kézműves eszközökkel. A berendezési tárgyakat a lakosok gyűjtötték. Maga az épület valamikor az 1900-as évek elején épült a kor építkezési szokásai szerint döngölt falakkal, kis ablakokkal, náddal fedett nyeregtetővel. Az udvar felől faoszlopos tornác látható. A ház utcai homlokzatához deszkakerítés csatlakozik, kis- és nagykapuval. Az épület érdekessége még, hogy tűzfala paticsból készült.

A településen egy száz éves parasztház három helyiségében falumúzeumot hoztak létre, melyben megtaláljuk az összegyűjtött tárgyakat, a népviselet legszebb darabjait, a régi használati- és munkaeszközöket.

Falunkban mindössze négy régi építésű parasztház maradt fenn, ebből az egyikben a Falumúzeum nyert elhelyezést, a másik három korszerűsítés után lakóházként funkcionál. A Falumúzeum épülete 1903-ben épült kisparaszti portaként, a hosszú parasztházak újabb, cseréptetőzettel ellátott típusát képviselve. Állandó kiállítás: német nemzetiségi középparaszti porta, 1903 házbelső, életmód, tárgyi emlékek, festett tányérok, bútorzat.

A XVIII. századi parasztházban 1964 óta működő Falumúzeum három részből áll: néprajzi, régészeti-történeti és mezőgazdasági. Így bronzkori eszközöket, XIX. századi szlovák népviseletet és faekét is láthatunk.

A falumúzeumot egy XIX. századi kovácsműhelyben rendezték be, eredeti füstöskonyhával, parasztszobával. A faluban dolgozó utolsó patkolókovácsé, Vörös Lajos kovácsmesteré volt. A település egyik legrégebbi építészeti, ipartörténeti és néprajzi emléke.

A szépen és korhűen felújított épületben 3 kiállítóterem várja az érdeklődőket melyben megtekinthetik a település múltját a őskortól 1956-ig. A kiállítás állandó jellegű, előzetes bejelentkezés szükséges a megtekintéséhez.

A helytörténeti múzeum jelenleg a volt iskola igazgatói szolgálati lakásban - Ányos Pál Általános Iskola, Nagyesztergár Radnóti Miklós út 41. szám alatt található. Helyi falu múzeum Hofferné Hanich Erika és Német Nemzetiségi Kör Egyesület indítványára jött létre. A kiállításon látható összes múzeumi tárgy a falubeliektől származik. A település múltjával, valamint egykori használati és berendezési tárgyaikkal ismerkedhetünk meg itt. Látogatás előzetes bejelentkezés alapján lehetséges.

A hajdani működő vízimalmairól, forrásairól, pisztrángos taváról nevezetes település igen korán híressé válik mázas karcolt kerámiáiról, edényeiről. A jellegzetes óbányai fazekak igen gyakran mélybarnák, mélytüzűek; mintázatban gazdagok. Számos nagynevű fazekasdinasztiát tartanak számon a községben: elsők közt a Keszler-, a Teimel-, a Kovács- és a Müller-dinasztiát említhetjük, valamennyien nagyon sokat tettek azért, hogy Óbánya neve forogjon, ismertté váljon az ország határain túl is. A ma is aktívan dolgozó két család közül Keszler István műhelyéből modernebb vonalvezetésű, formailag szabadabb alakítású kerámiák – tányérok, kancsók, tálak stb. – kerülnek ki, míg Teimel István munkái erősebben kötődnek a hagyományhoz, főként az édesapától, a népművészet mesterétől tanult mintákhoz.