Vízkereszt

Január 6.

A kereszténység egyik legősibb ünnepe, kialakulása a Kr.e.-i 4. századra tehető. Lezárja a karácsonyi ünnepkört és kezdőnapja a farsangi időszaknak, amely hamvazószerdáig, a húsvétot megelőző nagyböjt kezdetéig tart. A vízkereszt ünnepe a nyugati kereszténységben Jézus Krisztus életének három fontos eseményére emlékezteti a hívőket. Ezek a háromkirályok imádása, Jézus megkeresztelkedése a Jordánban és Jézus első csodatétele a kánai menyegzőn. A három eseményt összekötő lényeges sajátosság Jézus isteni természetének megjelenése, megnyilvánulása az emberek számára. Ezt fejezi ki a vízkereszt másik elnevezése, az Epiphania Domini, magyarul az Úr megjelenése. A keleti kereszténység január 6-án Jézus születésnapját ünnepli.           

A háromkirályok vagy más megfogalmazásban a napkeleti bölcsek vízkereszt napján látták meg a Jézus születését hirdető fényes csillagot, és azt követve jutottak el Betlehembe, a próféták által megjövendölt Messiás születési helyére. Gáspár, Menyhért és Boldizsár ajándékokat hoztak a kisdednek: az arany Jézus királyságára, a tömjén istenségére, a mirha (egy értékes mézgaféle) szenvedésére és halálára utalt. A háromkirályokban az idő múlásával a keresztények az akkor ismert három földrész, Európa, Ázsia és Afrika képviselőit vélték felfedezni, ezért van, hogy a betlehemes játékokban az egyik bölcs mindig szerecsen.

A vízkereszthez kapcsolódó második fontos esemény Jézus megkeresztelkedése. A szertartást Keresztelő János végezte a Jordán folyó vizében. Máté evangéliuma szerint, ahogy Jézus kiemelkedett a vízből, megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik. Az esemény szimbolikus jelentőségű, hiszen egyszerre jelenik meg az isteni háromság: az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A harmadik esemény a kánai menyegző Galileában, amelyen Jézus Mária és a tanítványai társaságában vett részt. A történet szerint a jó hangulatban hamar elfogyott minden bor. Ezt látván Jézus megkérte a szolgákat, hogy töltsenek meg hat nagy kőkorsót vízzel, majd az egyikből merítve kínálják meg a násznagyot. Ő megjegyezte, hogy a legjobb bort a végére hagyták. A tanítványok és a szolgák számára nyilvánvalóvá lett, hogy Jézus csodát tett, hiszen borrá változtatta a vizet.

Vízkereszt ünnepéhez számos népszokás kapcsolódik.

Ilyenkor kerül sor a házszentelésre, de néhol szokás volt a szenteltvíz hazavitele a templomból, melynek gyógyító hatást tulajdonítottak. Megitták, magukra locsolták, az állatoknak is adtak belőle, hogy egészségesek maradjanak. A házszentelést pap végezi, az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a házakat, lakásokat, valamint megáldja a benne lakókat. Néhol a pap fehér krétával felírja az ajtóra a szentelés dátumát és a háromkirályok neveinek kezdőbetűit, megvédve a lakókat minden rossztól, hirdetve, hogy a belépő megszentelt otthonban jár. Az ortodox világban ezen az ünnepen megszentelik a folyók vizét. A Balaton-parti Révfülöpön a pap megszenteli a tó vizét, majd ezt a vizet viszik fel a templomba a további szertartásokhoz. Magyarország különböző vidékein a vízkereszti népszokások számos változata élt, és a helyiek vallásossága szerint él tovább vagy halványul el. Ezek közül mára leginkább a karácsonyfa leszedése maradt meg.

Szerző: György Péter János