Aranytíz Kultúrház Budapest

A ház története

A hajdani Fő utca (most Arany János utca) és a Tükör utca (most Tüköry utca) sarkán álló épületet 1879-1880-ban Amon József építési vállalkozó építette, Kallina Mór építész tervei alapján. Az épület eredetileg Brüll Gusztáv gazdag pesti háztulajdonos számára készült. A négyszintes, belső udvaros bérpalota eklektikus stílusban készült, neoreneszánsz részletképzéssel. 1912-ben báró Wolfner Gyula bőrgyáros tulajdona lett, majd 1928-től a Consortium Rt. tulajdona. 1937-től különböző egyesületek irodáit foglalta magába.

A II. világháborút követően az épület belsejét jelentősen átépítették. Az első emeleten néhány helyiséget átalakítottak az 1959-ben alapított Kelli László úttörőház számára (egy irodából és egy közösségi térből állt), és ugyanezen az emeleten szükséglakások is helyet kaptak. A második és harmadik emeleten kisteres irodák sorakoztak. Az intézmény első helyszíne tehát egy lakó- és irodaházban volt, ami erősen korlátozta annak későbbi rendeltetésszerű működését.

1985-1986 között a kerületi tanács az úttörőház területét jelentősen átalakította és alapterületét kibővítette. Elindult az intézmény programszerkezetének átformálása, úttörőházból közművelődési intézménnyé válása. Az intézmény új neve pedig „alulról jövő” kezdeményezés hatására született meg, ugyanis az idelátogató közönség már használta az Aranytíz nevet. 1990. január 1-től az V. kerületi tanács határozata alapján intézmény új neve hivatalosan is Aranytíz Ifjúsági Centrum.

A 2000-es évek elején lakossági kezdeményezésből kiindulva döntött Belváros-Lipótváros Önkormányzata amellett, hogy nem épít új intézményt (a két rossz állapotban lévő intézmény helyett), hanem a meglevő Aranytíz Ifjúsági Centrumot és a már-már veszélyes épületben működő Belvárosi Ifjúsági Házat összevonja, s átmenetileg a két intézmény programszerkezetét és munkatársait tömörítő intézményt a Molnár u. 9 szám alatt helyezi el, mialatt az Arany János utca 10-es épületet felújítja. A cél az volt, hogy az új intézmény a kerület kulturális életének központi helyszíne legyen. Ez az épület egészének birtokbavételével és átalakításával történhetett meg.

Az átépítés 2002 januárjától 2003 nyaráig tartott. A tetőtér beépítésével a hatszintes épület nettó alapterülete 4000 m²-re nőtt. Az enteriőröket Somogyi Pál és Makk Attila belsőépítészek tervezték. A rekonstruált épületben táncterem, közösségi helyiség, többfunkciós színházterem, kiállító helyiség, kávézó került kialakításra. Az intézmény a pincétől a padlásig akadálymentesen megközelíthető. A termek hang- és hőszigeteltek, programtól függően egybenyithatóak.

Az épület felújításának tervezéséért 2003-ban Horváth Bertalan és építészkollektívája Budapest Főváros Önkormányzatának Reitter Ferenc-díját nyerte el, Somogyi Pál és Makk Attila "Az év belsőépítésze" címet kapta 2004-ben.

Forrás: Az intézmény honlapja