Debreceni Református Kollégium Múzeuma állandó kiállítás látogatás

Debreceni Református Kollégium Múzeuma állandó kiállítások

A `Kálvinista Róma` című kiállításból megtudhatjuk, hogy miért éppen Debrecen válhatott a magyar reformátusság egyik legfontosabb központjává. Az Iskolatörténeti kiállítás a kollégiumi diákok életét mutatja be. A Nagykönyvtárban közel 600.000 kötetének legszebb darabjai is megtekinthetők. A második emeleti lépcsőházban Gáborjáni Szabó Kálmán freskói mesélnek az intézmény történetéről. Az Oratóriumban (imaterem) ülésezett az Országgyűlés alsóháza 1849 januárja és májusa között, itt készítették elő a Habsburg-ház trónfosztását. A Csokonai Emlékszoba az iskola híres diákjának állít emléket. Az Egyházművészeti Múzeumban az ország talán legszebb ilyen kiállítása látható, a „kicsiny fehér” református templomok minden színével és virágával, a bölcsőtől a koporsóig tartó életútjaink állomásával, egyházi szertartásaival és ezek magyarázatával.

„Kálvinista Róma, Keresztyén Respublika, Magyar Genf"

A kiállítás arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért éppen Debrecen válhatott a magyar reformátusság egyik legfontosabb (egyes korszakokban egyetlen) támaszává. A 16. század ugrásszerű fejlődést hozott a település életében. A szabad királyi városokhoz képest korábban jelentéktelen mezőváros a reformáció befogadása után a Tiszántúl egyházi, kereskedelmi és kézműipari központjává növekedett. A szinte városállami önállósággal élő színmagyar „Keresztyén Respublika,” a kor legnépesebb hazai települése két évszázadon át „egy test és egy lélek” volt református egyházával. A helvét reformáció mélyen, kizárólagosan és generációkon át formálhatta a társadalmat akkor is, amikor más protestáns központok lehetőségeit a központi hatalom és saját katolikus földesuraik egyaránt korlátozták. A Tanács a mértékletes életmód, a tiszta családi élet és a jó erkölcsök őre volt, tiszte gyakorlását ószövetségi törvényekre alapozta. A legnehezebb időkben Debrecennek és Kollégiumának volt köszönhető, hogy a történelmi Magyarország 1200 református egyházközségének népe nem maradt lelki és szellemi vezető nélkül.

Debrecen történelmi szerepét joggal hasonlították Kálvin városáéhoz. A „magyar Genf” főként nyomdája és iskolája által vált véleményformáló hatalommá. Míg a magyar nyelvű könyvek aránya a 16–17. századi Magyarországon 30% körül volt, Debrecenben meghaladta a 70%-ot. Amikor a nyomda alapítója, Huszár Gál „egész Magyarország és Erdélység világosító lámpásának” nevezte Debrecent, Kálvin Genfről szóló mondatát vette át:„Genfnek világító lámpásnak kellene lennie, azok megvilágítására, akik még távol élnek az evangéliumtól.”

Az ország iskolája, Iskolatörténeti kiállítás

A városi jegyzőkönyvek „a mi iskolánknak”, azaz „Schola Nostrá”-nak nevezték a Kollégiumot, amelynek még iskolai törvényei is a főbíró aláírásával jelentek meg. Az intézmény 1538-ban már protestáns szellemben működött, és igen hamar az egész református egyház „veteményeskertjévé” lett. Vonzásköre századokon át több száz kilométerre terjedt, 40 megyéből érkeztek a hallgatók, a felső tagozaton a debreceniek aránya általában nem érte el a 15%-ot sem. Miközben a testvériskolák felső évfolyamain összesen néhány tucat hallgató tanulhatott, Debrecen a maga 2000 főnél is több diákjából évi 60–70 rektort küldött 584 partikulájába, fiókiskolájába, az ország legtávolibb részeibe is, így valóban országos feladatot teljesített.

Nemzeti emlékhely, Oratórium

A Kollégiumot közel ötszáz év alatt történelmünk nagyjainak egész sora látogatta, köztük erdélyi fejedelmek, Habsburg uralkodók, a reformkor szellemi vezetői, Széchenyi és társai. Mégis elsősorban az 1848/49-es szabadságharc emlékhelyének tekintjük az imatermet, melynek fő ékességei közé tartozik a diákság két nemzetőrzászlaja. 1849. január 9-től május 31-ig itt ülésezett az Országgyűlés alsóháza, itt készítették elő a Habsburg-ház trónfosztását. A rendi-függetlenségi harcok emlékei között, az Oratóriumban olvasható Kossuth beszédének eredeti példánya, amelyben Debrecent a „magyar szabadság őrvárosává” nyilvánította, itt látható a kötél általi halára ítélt nagytemplomi lelkész, Könyves Tóth Mihály Olmütz börtönében készített faragványa, a Függetlenségi nyilatkozat egy lapja, és számos történelmi ereklye.

Csokonai emlékszoba

„A magasszintű intellektualitás mércéjén mérve Csokonai a legnagyobb magyar lángelmék közé tartozik– írja róla Barta János irodalomtörténész. A költő a Kollégium egyik legismertebb diákja, akinek az intézményből történt viharos távozása máig foglalkoztatja a közvéleményt. Személyisége halálát követően is évszázadokig meghatározta a város művelődési életét. Alakját a magyar képzőművészet nagyjai örökítették meg. A nevének emléket állító szoba nemcsak Ferenczy István, Izsó Miklós róla mintázott szobrát, Rippl Rónai József festményét tárja a nagyközönség elé, hanem mindazon tárgyi emlékeket, amelyek olvasmányainak, különböző kedvteléseinek is bizonyítékai, a költő ugyanis nagy hódolója volt a művészeteknek, a zenének.

A magyar elbeszélő hagyomány számos mondát, anekdotát, sőt mesét is őriz róla, melyben mágikus erővel rendelkező embernek: táltosnak, garabonciás diáknak mutatják be a költőt. A híres diák alakja nem csupán népünk elbeszélő hagyományában, hanem a tárgyalkotó népművészetben is megjelenik.

Műemlékkönyvtár

A hatszázezer kötetes Egyházkerületi Nagykönyvtár nem véletlenül szerepel a Világ legszebb könyvtárai című kötetben. Kézirattára Mohács előtti okleveleket is őriz, 1711 előtti régi magyar nyomtatványai között féltett unikumok vannak, különgyűjteményei (kézzel színezett térképei, anatómiai atlaszai, Biblia-gyűjteménye, gazdagon illusztrált botanikai kötetei) kiemelkedő bibliofil értékeket tartalmaznak. De talán ennél is fontosabb az a szerep, melyet a könyvgyűjtemény a Kollégium nagy növendékeinek szellemi táplálása terén játszott. Ennek köszönhető, hogy történetírója (Comenius nyomán) a Kollégium lelkének nevezte a Bibliothékát. A Nagykönyvtár termeiben folyamatosan láthatóak művelődéstörténeti kiállítások, a látogató megtekintheti az európai és hazai nyomdászattörténet kiemelkedő darabjait, köztük könyvkötészeti remekművek egész sorát.

„Bölcsőtől a koporsóig” - Egyházművészeti kiállítás

A bölcsőtől a koporsóig tartó út református szertartásait templomi tárgyak, és rendeltetésüket is megvilágító filmek elevenítik meg. A keresztény hagyományokon nyugvó európai társadalmak hétköznapjait a mai napig tagolják az egyházi év folyton ismétlődő ünnepei, többek között ez teszi érzékelhetővé számunkra az „idő kerekének” forgását, segíti változásának követését.

A jeles napokhoz kötődő szertartások sorában a reformátusoknál szentség, azaz sákramentum a Keresztség és az Úrvacsora. A keresztség belépő egy közösségbe, befogadás egy szövetségbe. Az úrvacsorai szertartás ennek a szövetségnek és közösségnek rendszeres megerősítése, amelynek időpontjai igazodtak a naptári év jelentős egyházi alkalmaihoz (karácsony, húsvét, áldozócsütörtök, pünkösd) vagy a gazdaság (aratás és szüret, új kenyér és újbor) idejéhez.

A temetkezés tárgyi emlékei között szinte személyes megszólításként hallhatóak az élet értelmével, az emberhez méltó élet jutalmával, az örök élettel kapcsolatos bibliai kulcsmondatok. A református fejfák közelében Karl Jaspers vallomása késztet választásra: „Minden tovatűnik. Nem voltam kezdetben és nem leszek végül. A kezdet és a vég között a kezdet és a vég után kutatok … olyan feleletet szeretnék, amely tartást ad … Keresem azt a létet, amely nemcsak eltűnés.”

Fazekas Mihály - emlékszoba

A Debreceni Református Kollégium Múzeumának Iskolatörténeti kiállításában a Kollégium egykori diákjának, későbbi pénztárnokának („perceptorának”) emlékét idéző kiállítás szervesült az állandó tárlatba. Nemcsak a költőként, botanikusként, a Lúdas Matyi szerzőjeként ismert, szülővárosa védelmében olykor Kazinczyval is feleselő Fazekas Mihály halálának 190. évfordulója adott alkalmat a megújulásra. Célunk volt az is, hogy a Szabó Magda Emlékházat látogató, irodalom iránt érdeklődő közönség a Kollégium főépületében is keresse fel Fazekas Mihály, illetve Csokonai Vitéz Mihály emlékszobáit.

Az emlékszoba Fazekas Mihály vonzó egyéniségét világítja meg ismeretlen kéziratai és az érdeklődését jelző tárgyak révén. Középpontba került botanikai és csillagászati vizsgálódása, közéleti szerepvállalása és Csokonai Vitéz Mihállyal való barátsága is. A manuszkriptumok közül A megelégedés, A tavaszhoz estendén, a Csokonai Vitéz Mihály halálára írott verse, valamint a Nagytemplom újjáépítésére vonatkozó számításait tartalmazó Probléma című írása emelkedik ki. Figyelemre méltó egyetlen ismert ábrázolása, Carl von Binzer (1824–1902) olajfestménye (1873?), amit 1874. január 7-én Diószegi Sámuel bécsi kereskedő küldött a debreceni Kollégium arcképcsarnokának. Egy kevéssé ismert Csokonai-képet is láthatnak az érdeklődők: a debreceni születésű Tamássy Miklós (1881–1951) által 1939-ben készített, a költő félalakos portréját ábrázoló olajfestményt.

Nyitva tartás:

hétfő-péntek: 8-16 óráig
szombat: 9-17 óráig