Grafikai kiállítás 2024. Keserü Ilona 90 – Önerejű képek. Válogatás a grafikai életműből

Keserü Ilona 90 – Önerejű képek. Válogatás a grafikai életműből

C épület, I. emelet, Grafikai kabinet - 2023. november 30. – 2024. április 21.

Keserü Ilona munkássága nemcsak Magyarországon, de nemzetközi szinten is elismert és megbecsült, művészi nagysága az elmúlt évek számos külföldi kiállítása után immár nemzetközileg is vitathatatlan. A Magyar Nemzeti Galéria kiállítása a művész hét évtizeden átívelő, eddig kevésbé tárgyalt grafikai munkásságát ismerteti olyan ikonikus – sokszorosított eljárással és egyedi rajztechnikával készült – darabjainak bemutatásával, mint a korai tanulmányok, külföldön készült tusrajzok, a hatvanas évek végén született balatonudvari sírkőmotívumos művek, az úgynevezett utóképek a nyolcvanas–kilencvenes évekből, vagy a Lény – Színugrások napjainkból.

A rajzolás mint alapélmény végigkísérte a művész fiatalkorát. Középiskolai tanulmányai mellett lehetősége volt Martyn Ferenc festőtől tanulni. A Képzőművészeti Főiskolát 1952-ben Bencze László festő szakán kezdte, majd három év után átkerült Szőnyi Istvánhoz, aki mellett freskófestészetet tanult az Epreskertben. A „világlátás”, az utazás mindig is fontos szerepet játszott az életében: a hatvanas évek elején magánúton Rómában töltött több hónapot, a fotózás helyett rajzban rögzítette élményeit. Első római tartózkodása alatt készült rajzain még a látható világ megragadása érhető tetten, de aztán a hatvanas évektől fokozatosan az absztrakció felé irányította figyelmét.

A kiállítás első, A szemlélődéstől az absztrakcióig című egységében az ötvenes–hatvanas években készült korai rajzaiból mutatunk be válogatást. Keserü Ilona művészetének alapvetően a finom hullámvonalakból, gesztusokból álló absztrakció a jellemzője. Ezekben a papírműveiben azonban láthatjuk annak kibontakozását, ahogyan pályája kezdetétől a világot, a környezetet megfigyelő és azt megragadó látásmód átalakul intuitív, belső érzéseket megjelenítő szín- és jelfestészetté.

Ezután kiemelten mutatjuk be annak a kis balatonudvari temetőben felfedezett sírkőformának a megjelenését, amely 1967-től egyértelműen a pályafutás egyik igazán ikonikus, visszatérő motívumává vált, és amely mind festmény, mind grafika és térbeli vászondomborítás formájában végigkísérte Keserü Ilona pályafutását. Évtizedeken keresztül felbukkant, mindig újat és újat adva, s úgy tűnik, még mindig inspirációt jelent. A Keserüre elementáris hatást gyakorló balatonudvari barokk temető szív alakú sírköveinek ívelt formái beleépültek formavilágába.

A színkutatás Keserü művészi programjává vált, és a mai napig az alkotói folyamat szerves része, ezt mutatja be a tárlat második egysége Színkutatás címmel. Keserü Ilona nevével elválaszthatatlanul egybeforrt az élénk színhasználat, amelynek hátterét elmélyült elméleti kutatás képezi. A nyolcvanas évektől művészetének állandó témája a színkutatás: a tudományos alapokon nyugvó művészi kísérletezés a spektrumszínek és a szivárványszínek árnyalataival. Ebben a témában Keserüt külön foglalkoztatták a fénytörés tiszta színei, valamint a festékből kikeverhető legnagyobb színintenzitás. A színkutatás többfelé is elágazott, az életműben újabb és újabb fejezeteket elindítva: az emberi bőrszínnek a szivárvány színeivel való rezonanciája, a szín-nyolcas, mely aztán a térben Möbius-szalaggá formálódott, az úgynevezett utóképek, vagy a cangiante színváltó hatások.

A tárlat harmadik egysége Az Utóképektől a Lény – Színugrásokig szekció. A nyolcvanas évektől felbukkanó utóképek, amelyek lényegében a színkutatás egyik alfejezetének tekinthetők, olyan jelenséget vizsgálnak, amellyel mindannyian találkozunk, de egyedülálló, hogy valaki a képzőművészetben is feldolgozza ezt a témát. „A lehunyt szemhéj mögötti látvány, mely előzőleg erősen nézett sötét-világos, fény-árnyék jelenség, nagyon intenzív, fényszínekben megjelenő áttételes képe. Az utóképlátványok mozgó, hemzsegő, elúszó, világító, történő folyamatok.”

2001-ben a művész két hónapra visszatért művészi formálódásának meghatározó helyszínére, az olasz fővárosba, ahol többek között közel negyven évvel korábbi élményeit kutatta Róma megváltozott részleteiben. A reneszánsz és barokk épületelemek újra lenyűgözték, ihletet merített belőlük. A tárlaton az ebben az időszakban készült rajzokból is bemutatunk néhányat.

Keserü Ilona ma is aktívan dolgozik: legfrissebb grafikai munkái a Lény – Színugrások. Az utóbbi két évben született szitanyomatok az orfűi Papírmalom grafikai műhelyében készültek, a sorozat létrehozásába a matematika tudományát is bevonva. A kiállításon látható néhány ezekből a legfrissebb munkákból is.

A tárlatot a művésszel készült interjú alapján készült kiadvány kíséri.

A kiállítás kurátora: Csizmadia Krisztina művészettörténész