Capa Központ programok 2024 Budapest

Capa Központ programok 2024

Mit jelent ma a fotóriporteri műhelymunka? - Vetített képes ingyenes kerekasztal-beszélgetés
2024. május 15., szerda, 17:30

A 42. Magyar Sajtófotó Kiállítás kísérőprogramjaként az utóbbi időszakban a pályázaton sikeresen szereplő hazai fotórovatok vezetőivel beszélgetünk arról, hogy mit jelent ma egy szakmai műhely? Mire van szükség a sikeres működéshez a sajtófotós szakma kulcsfigurái szerint? Hogyan lehet a kiválóságra ösztönözni a kollégákat a napi hajtás közben? Mitől lesz tétje az egyre gyorsabban tovatűnő felületeken megjelenő sajtófotográfiának? És persze feltesszük nekik az örökzöld kérdést is: szerintük mitől jó egy kép, őket mi veszi le a lábukról?

Beszélgetőpartnerek:
Ajpek Orsi, a Telex fotórovat-vezetője
Éberling András, a Magyar Nemzet fotórovat-vezetője
Sopronyi Gyula, a 24.hu fotó projektvezetője

Moderátor:
Virágvölgyi István, a Capa Központ szakmai igazgatója

KIÁLLÍTÁSOK:

Casting. Gulyás Miklós kiállítása
A kiállítás megtekinthető: 2024. április 26. – június 4.
A kiállítás kurátora: KOPIN Katalin, művészettörténész

Kint az utcán hömpölyög a tömeg, szűk ösvények nyílnak és csukódnak a karok, lábak, hátak és mellkasok között. Szikrázó fényben fürdik minden, robbannak a színek, harsog a piros, vibrál a zöld, a kék nagyratörően vetekszik az éggel, pink nyomul a látómezőbe. Ruhák a testeken: feszül a lyocell, nyúlik a viszkóz, terpeszkedik a puffos ujjú puplin. A sminkek elfolynak vagy csomókban állnak a ráncokban, tág pórusú petyhüdt bőr, lebiggyedő ajkak, vagy olyan sima, árkok nélküli arcok, mintha hűvös márványból faragták volna őket. A hajak csatakosak, ritkák, gondosan lesimítottak, kontyba csavartak, gesztenyebarnák vagy hidrogénszőkén lebbenek a szélben. Tikkasztó meleg van vagy éppen metsző hideg, de a nap ragyog.

Kint az utcán casting van, jönnek-mennek a szereplők, ki lassan botorkál és cipeli terhét, ki könnyen lejtve lépeget. Dolguk van, sietnek, nincs dolguk, megállnak. Tüntetnek vagy szemetelnek, őrt állnak vagy babakocsit tolnak, padon alszanak vagy éppen megváltják a világot. Vagyonuk van, Airbnb-s lakásuk három, vagy se házuk, se teendőjük, vesztenivalójuk meg aztán végképp nincs, csak az utcán tengetett végtelen, nem múló percek. Az egyiktekintet tűpontos, feszültség rezeg benne, a másik elfolyó, tétova, álmodozó. Van, aki előre tudja a megírt szerepét, másnak sejtése sincs, mi vár rá. Kivágott képkockák, megrajzolt valóság – Gulyás Miklós fotográfiái.

A fotográfus a nyolcvanas évektől kezdve járja Budapest utcáit, érzi a ritmusát, biztos kézzel tapintja ki az ütőerét, látja, ahogy változik, szeme előtt házak és vakolatok omlanak alá, fákat ültetnek és vágnak ki, forró aszfaltot simítanak az úttestre, majd ütvefúróval feltörik azt. Korszakok, érák, idősíkok váltják egymást, de ő érzékeny szemmel rögzíti saját, szubjektív valóságát.

Az elsők között volt, aki fotósként kikerült a Magyar Iparművészeti Főiskoláról, tágas térbe érkezett, útkeresésbe kezdett. Tett egy rövid kitérőt az MTI felé, ahol sportfotóst akartak faragni belőle, de ellenállt, nem az ő világa volt. Hírképeket is szállíthatott volna, de a szocializmus utolsó óráiban az állami hírügynökség elvárása nem esett egybe az ő érdeklődésével. Végül elkötelezte magát a tanári pálya mellett, s fotográfusok generációit indította útjára.

A fotózásban a kezdetektől fogva autonóm utakat keresett, a riportfotó túl szűkös keretrendszer volt számára, ő arra törekedett, hogy megtalálja a saját érzéseit kivetítő képi konstellációkat. Nem hisz a realisztikus ábrázolásban, a képeit nem azonosítja a valósággal, bár kétségtelenül abból merít. Különös figyelemmel választja ki a helyszíneket, tereket, építészeti elemeket, de ezek csak a háttérben, díszletként jelennek meg egy-egy kiragadottfigura, gesztus, mimika mögött. A képek szereplői „színészek”, ő pedig a „rendező”, aki eldönti, kinek mi a karaktere. Nem kreál narratívát a képek mögé, mégis mélyen megmerítkezhetünk a fotókat nézve egy-egy hely atmoszférájában. Jellemző helyszínei az Örs vezér tere, a lóversenypálya, a Széchenyi fürdő, a Keleti pályaudvar, a Belváros és aperemvidék egyaránt. Fotói társadalomkritikai szemléletűek, mégsem ítélkezőek, inkább egyfajta önterápiaként futtatja át önmaga előtt a valóság átvilágított képkockáit. Érdeklődő, érzékeny személyisége és a világ árnyalt sokrétűsége között a fényképezőgép a közvetítő:általa lát és láttat.

Kopin Katalin művészettörténész

ÁTLÁTÁS 4.0 EMESE TÓTHOVÁ: JÁTÉKIDŐ – Négy fal között
2024. április 19. – június 2.
Kiállító alkotó: Emese TÓTHOVÁ
Kurátor: KERESZTY Anna
Türelem- és bizalomjátékok, játék párban vagy egyedül. Játék az idővel.

A felelősségteljes és felnőtt élettel nehéz összeegyeztetni az olyan cselekvéseket, amelyeket csak önmagukért vagy önmagunkért végzünk. Sokunkban ismerősen cseng a belső hang: ha valaminek nincs haszna, akkor is megéri csinálni?

Emese Tóthová legújabb sorozata a felnőttkori játékosságot vizsgálja, és annak a helyzetnek a fontosságára hívja fel a figyelmet, amely megengedi, hogy tét nélkül játsszunk, kísérletezzünk, kizökkenve a hétköznapi cselekvésekből. A játék ugyanis egy mentális állapot, nem csak a célja és a kézzelfogható hasznossága a lényeg, hanem a ránk gyakorolt hatása is. A játékoknak saját belső rendjük van, meghatározott szabályok mentén működnek, amelyeknek egyszerűsége megnyugtató kontrasztként hathat az élet sokszor kiszámíthatatlan történéseivel szemben.

Emese Tóthová külföldre költözése után olyan gyakorlatokkal kezdett el kísérletezni, amelyekben saját életterének modularitását és ezen keresztül önmagát vizsgálja. Az új közegben való helytállás és beilleszkedés ugyanis nem mindig egyszerű. Az otthon tere biztonságot jelent, egy olyan menedéket, ahol az ember felszabadulhat, nem kell megfelelnie a szociális elvárásoknak és kulturális normáknak, sőt akár ki is forgathatja azokat. A hétköznapi életterek és a mindennapi tárgyak megannyi lehetőséget tartogatnak, azonban a négy fal között töltött idő – ha túl sok – sokszor klausztrofób szituációt is teremthet, amelyben az ember szinte börtönben érezheti magát a saját lakásában. Ezt mindannyian megtapasztalhattuk a Covid-járvány idején, de nem kell hozzá feltétlenül kijárási tilalom, hogy az ember élettere összeszűküljön. Erre az állapotra válaszol Emese Tóthová a játékkal: a JÁTÉKIDŐ – A négy fal között című sorozatában az antwerpeni szoba vagy a párizsi lakás olyan játszótérré válik, ahol a gyerekkori felszabadultság a felnőttkori egzisztenciális szorongással keveredik. Emese Tóthová a mindennapok kihívásait állítja párhuzamba az otthon terében végzett játékokkal, a távkioldóval készített képek pedig ezt a performatív helyzetet rögzítik.

A játékok tanítanak bennünket, azonban olykor kegyetlenek is tudnak lenni. Az önfeledt szórakozás és az intimitás mellett Emese Tóthová képei megidézik az olyan próbaszerű játékok világát is, ahol bizonyítani kell a rátermettséget, és amelyek sokszor részei a beavatási rítusoknak is, legyen szó egy óvoda udvaráról vagy egy gólyatáborról. A játékok tehát sokszor próbára hívnak bennünket vagy a türelmünket, kizökkentenek a megszokott rutinjainkból, de akár önismereti gyakorlatokként is értelmezhetők. A kiállítás egy olyan kontemplatív térbe invitálja a nézőket, amely megidézi a játékok felszabadító, varázslatos világát és ambivalens természetét.

/Kereszty Anna/

CAPAZINE – LET’S ROLL!
2024. április 19. – június 2.
Kiállító alkotók: BIHARI Ágnes, FUSKA Nikol, GARA Ádám, HAJDU Levente Zsigmond, HARSÁNYI Gergely, JÓZAN Adrienn, KOCSI Olga, LICHTNER Dorina, NAGY Iza, PAMUKI Krisztián, RÁNKI Dániel, RUMANN Gábor, SCHÓR Ádám, SZÖVÉRFFI Adrienn, TOMPA Lukács, TÓTH Hanga, ZSÉGER Olívia
Kurátorok: Dr. GELENCSÉR Gábor esztéta, ELTE BTK MMI Filmtudomány Tanszékének docense & MUCSI Emese, a Capa Központ kurátora
Együttműködő partner: Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója (FFS)

Milyen változásokat hozott a fotográfiában a mozi érkezése anno? Hogyan befolyásolta a mozgókép az állóképhez való viszonyunkat és fordítva: létezik-e olyan, hogy filmes látásmód a fotográfiában? Egyfelől a sok közeli, freeze frame vagy éppen a konkrét fotók visszatérő megjelenése a mozivásznon állandó kapcsolatot feltételez a fotós és a filmes gyakorlatok között. Másfelől a megrendezett fotó nagyjai sokszor csak annyit mondanak saját munkáikról, hogy olyan filmeket készítenek, amelyek mindössze egy képkockából állnak. Hogy áll most ez több mint százharminc éves történet, amelyben a fényképezés és a mozi egymást inspirálva hatnak oda és vissza?

Kiállító alkotók: BIHARI Ágnes, FUSKA Nikol, GARA Ádám, HAJDU Levente Zsigmond, HARSÁNYI Gergely, JÓZAN Adrienn, KOCSI Olga, LICHTNER Dorina, NAGY Iza, PAMUKI Krisztián, RÁNKI Dániel, RUMANN Gábor, SCHÓR Ádám, SZÖVÉRFFI Adrienn, TOMPA Lukács, TÓTH Hanga, ZSÉGER Olívia

Kurátorok: Dr. GELENCSÉR Gábor esztéta, ELTE BTK MMI Filmtudomány Tanszékének docense & MUCSI Emese, a Capa Központ kurátora

42. Magyar Sajtófotó Kiállítás
2024. április 12. – 2024. június 2.
Capa Központ, I. emelet
A kiállítást rendezte: Bánkuti András
A kiállítás a Budapest Photo Festival része.

A pályázatra ebben az évben 250 fotográfus 2470 pályaművel nevezett, a beküldött fotók száma 6810 volt.

A zsűri tagjai voltak: Szlukovényi Tamás (elnök), a Toronto/London székhelyű Archive of Modern Conflict kurátora, a Reuters volt globális fotó főszerkesztője; Stephane Arnaud az AFP francia hírügynökség fotó főszerkesztője; Adrian Evans, a Panos Pictures (London, Nagy-Britannia) igazgatója; Bócsi Krisztián, a Bloomberg News fotóriportere; Szabó Bernadett, a Reuters fotóriportere.

A pályázat anyagából készült a 42. Magyar Sajtófotó Kiállítás.  Az év fotói 2023 című évkönyv a kiállítás ünnepélyes megnyitójával egyidőben jelent meg, ebben még bőségesebb válogatás található a pályázatra beküldött fotókból.

Új Robert Capa életmű-kiállítással várjuk látogatónikat!

Robert Capa, a tudósító címmel megnyílt a világ első, állandó Robert Capa életmű-kiállítása a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ új, 500 nm-es kiállítóterében. A Magyar Állam 2008-ban vásárolta meg a Master’s Set III (Mestergyűjtemény) sorozatot, amely 937 darab a kilencvenes években készült nagyítást tartalmaz. Ezzel New York és Tokió mellett Budapest vált a Capa-hagyaték legfontosabb őrzőjévé. Az egyedülálló tárlat a sorozatból mintegy 140 – köztük számos ikonikussá vált – fényképet bemutatva a fotográfus életének fontosabb állomásait tárja a látogató elé, az életmű által meghatározott témák szerinti feldolgozásban. Robert Capa munkássága azért fontos, mert képeivel és hozzáállásával mély hatást gyakorolt a közönségre, örökre megváltoztatta a fotóriporteri szakma normáit és hozzájárult a történelem megértéséhez és az emlékezéshez.

Megváltozott nyitvatartás!

Capa Központ

• Hétfő: zárva
• Kedd–péntek: 13–18 óra
• Szombat–vasárnap: 10–18 óra

8F Galéria

• Hétfő–vasárnap: 9–19 óra

A pénztár fél órával a zárás időpontja előtt bezár.

A 8F Galériába ingyenes a belépés.

Forrás: a Szervezők és közösségi oldala és honlapja